Bírák és Ügyészek Lapja, 1915 (6. évfolyam, 43-51. szám)

1915 / 47. szám

VI. évfolyam. Budapest, 1915 június 10 47. szám. BIRAK ES ÜGYÉSZEK LAPJA Az Országos Birói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője Felelős szerkesztő Dr. LÁNYI MÁRTON az egyesület titkára Kiadótulajdonos Az Országos Birói és Ügyészi Egyesület Szerkesztőbizottság : dr. SCHUSTER RUDOLF a magyar kir. szabadalmi tanács elnöke, dr. DEGRÉ MIKLÓS curiai biró, a budapesti központi kir. járásbíróság vezetője, dr. NIETSCHE GYŐZŐ a magyar kir. szabadalmi hivatal elnöke, dr. KOVÁCS MARCELL budapesti kir Ítélőtáblai biró, dr. ME.NDELÉ>;YI LÁSZLÓ a magyar kir. Curia titkára, dr. LÁNYI MÁRTON kir. törvényszéki biró, szerkesztő. Szerkesztőség : I. Ráth György-u. 20. sz. Kiadóhivatal: IV. Egyetem-utcza 4. sz. Merjjelen havonként július és augusztus kivételével. Előfizetési dij: Egész évre 6 korona. Az egyesület tagjainak ingyen jár. Felhívás az összes osztályokhoz. L Felkérjük az összes osztályokat, hogy a két év óta tagdíjjal hátralékban levő kartársaink névsorát központunkkal sürgősen közölni szíveskedjenek, hogy az 1915 június hó végére összehívott igazgatósági ülés az alapszabályok 7. §-át (kizárás) alkalmazhassa. II. Kérjük az összes tagtársakat, hogy központunk részére eszközlendő pénzbefizetéseknél mindig jelöljék meg, hogy a befizetés milyen czélra (központ, internátus, kórház, árvaalap) történt. Jelentkezés főiskolai internátusunkba. Egyesületünk igazgatósága ezennel közhírré teszi, hogy í., Ráth György-utca 20. sz. alatt levő internátusunk a jövő tanévre jelentkezéseket elfogad. Fölhívjuk összes kartársainkat, hogy internátusunkban elhelyezendő gyermekeik felvételére vonatkozó jelentkezésüket az internátus igazgatóságával sürgősen, legkésőbb e hó végéig közöljék, hogy részükre hely biztosítható legyen. Felvétetnek főiskolai hallgatók, amennyiben ily módon az internátus nem telne meg. V VIII. osztályú középiskolai tanulók is felvétetnek. Az évi ellátási díj 950 K., beiratási díj 20 K, használati díj 10 K. n Néhány megjegyzés a szervezeti törvényjavaslatra. A birói hatalom gyakorlásáról, valamint a kir. bíróságok és kir. ügyészség szervezetéről szóló törvényjavaslatból egyhamar nem lesz ugyan törvény, mert a háború befejezése után elég más fontos anyaga lesz a törvényhozásnak, a mely feldolgozásra vár s elvégre maga a javaslat nem is tartalmaz valami különös dolgokat, a melyeknek törvénybe való újbóli iktatása ne várhatna, mert a birákon nem sokat segít, új jogokat vagy előnyöket nem biztosít semmiféle irányban, sőt talán még abból is elvesz, a mi eddig megvolt. A feleslegessé vált intézményekel ki nem küszöböli, az elavult rendelkezéseket újjal nem helyettesíti. És ha mégis már most hozzászólunk ehhez a javaslathoz, azt csak azért tesszük, hogy felhívjuk a figyelmét az igazságügyi kormánynak arra, hogy miután a birák sorsáról van szó, czélszerű volna a bírákat vagy azoknak érdekeit szívénhordozó testületeket is meghallgatni, talán ezek is tudnának valamelyes olyan gondolatot napfényre juttatni, amelyet a miniszteri lég- és látkörben nevekedett lörvénycsinálók is megszívlelhetnének, mert jórészük sohasem volt biró. Hogy messzire ne menjünk, itt van az új ügyviteli szabályok által elrendelt ügykezelési rendszer. Külföldi utánzat. Azt hiszem, ha meglátná egy német «kezelő», a kit nálunk ősidőktől fogva írnoknak neveznek, vagy pláne ha kibontana egy agyonnyomorítottan összekötözött iratcsomót s ölébe hullana kilőtt bomba módjára a sok folians, undorral fordulna el attól a [német találmány ősanyjától is, a mely ilyen szörnyszülöttet hozhatott a világra. Alig, hogy beletörődtek a mi embereink az előírt rendes kezelésbe, hogy szépen kezdtek iratjegyzékeim, az iktató, kiadó s irattári sorkönyveket vezetni, meg tudtak találni darabokat, egy tekintet az iktatókönyvbe feltárta előttünk, hogy mi történi a beadványnyal stb. már új kezelés kellelt az egész vonalon — a réginél is rongyosabb és hitványabb iralborítékokkal s tökéletlenebb blankettákkal. Mintha csak azt a czéll tűzték volna ki feladatul, hogy a birák, a kik az iratok tartalmával foglalkoznak, iratok keresésével s összerakásával töltsék el idejük nagy részét. Vagy p. o. nem bosszantó-e, hogy a kúriai kiadmányokat sem az elnök, sem az előadó nem írja alá, hanem kimegy egy másolatféle, a melyre a tanácselnök s az előadó neve oda van másolva «s. k.»-val, de azért az előadó, még külön odaírja a nevét, de nem mini kúriai biró, hanem már mosl mint egy kezelő, a ki a kiadmányt hitelesíti. De ha még valami czélja volna, semmi kifogást inni ehetne ellene tenni, de czéllalan, sőt ezélszerütlen, a legfelső bíróság tekintélyének rovására menő intézkedés. És miért nem volt jó az ősidőktől fogva gyakorlatban volt s bevált az a szabály, hogy a tanácskozás után a szavazást a rangban legidősebb biró kezdte meg s így ment lefelé, miért jobb annak a megfordítottja, hiszen az csak bizonyos, hogy a nagy gyakorlattal rendelkező öregebb biró, a ki már évek óla működik a kir. Kúria illető tanácsában, rögtön tisztában van az eldöntendő kérdéssel s szavazatával helyes irányt ad a kérdésnek, míg a megfordított sorrend mellett erre kevesebb biztosíték van, vagy legalább is több idő elfecsérlése után történik meg. Csinállak millió blankettát, még ítéleti blankettákat is, az itéle rendelkező része csupa kihúzások és keresztül húzásokkal szerkeszthető meg és ha véletlenül ezek nem jól sikerülnek, a legfurcsább rendelkezések lesznek megörökítve, a melyeket a felsőbb bíróságoknak kell kireperálgatni, mert a kezelő, a ki hitelesít, maga sem tudja, hogy mi van kihúzva, vagy a mi nincs kihúzva, megmaradhat-e az ítéleti szövegben ? De hát a szervezeti törvényjavaslatról van szó ! Mindjárt sze műnkbe ötlik az ismételten előforduló nagy kérdés, hogy bírákat mikor és mennyi ideig lehet a kir. KuriáJtoz vagy a kir. ítélőtáblákhoz tanácsjegyzői szolgálatra berendelni s hogy ezt a berendelést hányszor lehet meghosszabbítani ? Valamikor régebben kifejtettem, hogy boldogul) emlékű Szilágyi Dezső nagy miniszterünk, ha élne megforgatná hatalmas buzogányát azoknak a feje fölött, a kik az ő általa teremtelt lanácsjegyzői intézményt végleg megcsúfolták s teljesen lejáratták. Az elsőfolyamodású bíróságoknál alkalmazóit bíráknak, a felsőbbbíróságoknál tanácsjegyzőül való berendelése azt a czélt szolgálta, hogy a kiválóbb bírák a felsőbb bíróságnál töltött idő alatt, magukat elméletileg és gyakorlatilag továbbképezzék, hogy törvényszéki vagy