Békejog és békegazdaság, 1923-1924 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 3-4. szám - 1923 : XXXIX. t.-c.

SZEMLE meg a magyar állam szerves alkotórészei lenni ; ennélfogva mindazok a jogszabályok, amelyek a magyar állam egyéb területén akár korábban, akár a megszállás ideje alatt, szabályszerűen keletkeztek és még mindig hatályban állanak, a megszállás megszűntével a felszabadult területen minden külön intézkedés nélkül azonnal hatályba lépnek. Habár tehát a peres felek lakóhelye s a szerződés tárgyát képező ingatlan területe 1918 december 27-től 1919 február 25-ig szerb megszállás alatt állott, mégis az ingatlanokra vonatkozó adásvételi ügyletek kellékeit szabályozó és 1918 október 15-ikén hatályba lépeti 4420/1918. M. E. sz. rendelet az 1919 márciusban állítólag létrejött adásvételi szerződésre is alkalmazandó. Közömbös, hogy a rendelet az illető községben külön ki nem hirdettetett : mert az 1912 : 63. t.-c. '1. S-ának ezt előiró második bekezdése — a Kúria P. V. 959/1921. sz. Ítéletében már kifejezésre jutóit értelmezés szerint — csak azokra a rendeletekre vonatkozik, amelyek nem általános érvényű, hanem csak helyi vonatkozású rendeletekel tartalmaznak. (Kúria, 1923 november 2. P. V 1414. sz.) A döntés megtelel a 6580/1921. M. E. sz. rendeletnek. (Igazs. Közlöny 1921. évi 040. 1.). A kérdés a 4375/1919. és 5170/1919. M. E. sz. „borrendeletek" alkalmazhatósága körül is felmerüli. A Kúria IV. 4030/1921. sz. Ítélete szerint a borrendelet nem irányadó, ha a teljesítési hely az itélct hozatalakor is még m.eg van szállva . ellenben a II. 4532/1921. sz. ítélet szerint a borrendelel „az ellenséges megszállás alall állolt területre is hatályos". Közli : Kovács Marcel. JELZÁLOGOS TARTOZÁSOK VALORIZÁLÁSA KÉMETOR SZ Á GR A W. Nagy Feltűnést keltett a Heichsgericht-nek 1923 noV. 28-án kelt V. 31/23. sz. ilélele, mély elvben elismeri a jelzálogos követelések felértékelésének lehelőségéi. A határozat — melyet a Deutsche Juristenzeitung 1924. 1—2. sz. (57. hasáb) egész terjedelmében közöl — egyelőre negatíve, csak azt mondja ki hogy az adott esetben a jelzálogos hitelező nem köteles papirmárka-névérték fizetése fejében törlési engedélyt adni. A Reichsgcrichl nagyjelentőségű elvi kijelenléseiből kiemeljük a következőket : „A jelzálogos követelések felértékelésének jogi lehelőségéi a fennálló német jog, kül. a BGB (polg. tvkv.) 242. §-a szerint cl kell ismerni. E részben éppen jelzálogos követeléseknél figyelembe veendő, hogy az adós többnyire az ingatlannak — legalább papírpénz-alapon számítva — lényegesen emelkedett értékében megfelelő kiegyenlítést kapott. A BGB. 242. S- szerint tekintetbe kell venni, amit a jóhiszeműség és méltányosság (Treu u. Glauben) tekintettel a forgalmi szokásra az adott esetben megkíván Ez pedig mindkét léi érdekcinek méltányos tekintetbevételét kívánja. Ennélfogva nem lehet egyszerűen azt az alapelvet kimondani, hogy általában minden jelzálogos követelést már magában véve fel kellene értékelni, vagy hogy minden ily követelés felértékelésének egyforma mértékben, talán éppen a papi rmó lkának az aranymárkához való értékviszonya szerint kellene történnie. Ellenkezőleg, az ingatlannak — a papirmárkaszámitás alapulvételével — emelkedett értékén kívül, amely elsősorban lesz jelentős, az eset más körülményeire is figyelemmel kell majd lenni, p. o. a tényállás szerint az adós gazdasági teljesítőképességére, továbbá arra, hogy mezőgazdasági, ipari vagy váxosj ingatlanról van-e szó: éppúgy figyelmet igényelnek az ingatlannal együttjáró terhek, különösen a közjogi természetűek, bérházaknál pedig ho/adékuknak a bérlők védelmére hozott jogszabályokból eredő csökkenése." Az ítélet jelezve a német vakdatörvényhozás állásál, ráutál arra, hogy a papirmárká értékromlásával ellentét állt "lő egyfelől a valutaszabályok, másfelől azon egVéb jogszabályok közt, amelye'.; meg akarják gátolni, hogy az adós oly módon szabaduljon kötelezettségei alól. amely nem egyeztethető 60