Békejog és békegazdaság, 1923-1924 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 3-4. szám - 1923 : XXXIX. t.-c.

DR. BLAU GYÖRGY Igazából t. i. az életben legszokásosabb s a hitelezőt legjobban védő valorizációs kikötések (zürichi kurzus, dollár, aranykorona, buza alapján) éppen ide (d) alá) esnek, nem a valorizáció általános esete (c) alá. Oda csak a határozatlan kikötések esnek (pl. : ..valorizáltan" közelebbi meghatározás nélkül), továbbá pl. az indexszám alapján állók. Szokásos a vételár hitelezése az in concreto eladott áru mindenkori áremelkedése szerint növő összegben : nézetem szerint ez is d) alá vonandó, mert a bolti áru is „forgalmi cikk" és nem szükséges, hogy az értékmérő éppen az ügylettől idegen cikk legyen. — Egyáltalán a c) és a d) alati esetek különválasztása nem szerencsés ; helyesebb lett volna együttes és egyöntetű szabályozásuk. A ..külföldi pénznem" alatt nyilván csak a stabil értékű valuták érthetők. Esetleg a miénknél is romlóbb pénzre (bizonyos időszakok német vagy lengyel márkája stb.) szóló pénzkövetelésnél elesik a feltevés, mely a kárpótlás kisebb mérvét indokolná, s erészben cessat lex ipsa ; másik oldaláról nézve : éppúgy indokolt a nagyobb kártérítés, mint a magyar pénzre szóló tartozásoknál s tehát eadem legis dispositio. e) Végül (ex 4. §. 2. és 3. bek.) külön eset az. ha nemcsak a töke szól valamely forgalmi cikk, termény, mindenkori egyenértékére, aranyra, ezüstre, valutára, hanem a kamat is. Ilyenkor semmiféle kártérités nem jár az eddig is létezett törvényes kamaton felül. Vagyis: ahol a pénzromlás hatása teljesen ki van kapcsolva, ott az uj intézményre semmi szükség, s ez kikapcsolja önmagát is. Ez mély betekintést ad a törvény gondolataiba. Ha ezen e) alatti esetet szembeállítjuk a cj és d) alattiakkal, kiviláglik, hogy utóbbiak pusztán a valorizált tőke nem-valorizált kamatjában szenvedhető veszteség pótlására adják a 27%-ot. Alighanem azon feltevésben, hogy a 27% pénzben állván, úgyis elértéktelenedik, mire a hitelező megkapja, s tehát nem ér 27%-ot. Mégis nem tulkompenzálás-e ez ? 8i Helyesebb lesz a gyakorlatban mindenkor inkább a tőketartozásra irányadó forgalmi cikkben stb.-ben fejezni ki a kamatot is (ami egyébként is jobban megfelel a dolgok természetének, „a kamat fogalmának"), s mellőzni a 3. §. és 4. §. 1 bek. kárpótlási tételeit. Feltétele ennek azonban az, hogy a valorizálás maga helyesen eszközöltessék : vagyis az értékmérő cikknek a tényleges fizetés napján leendő egyenértékére szóljon minden marasztalás, nem az ítélethozatalkor vagy más előbbi időpontban voltra. 9 V. A rendszeres áttekintés után még egy pillantást a törvény néhány mellékpontjára. A törvény hatálya 1923 XII. 16-án kezdődik — régebben lejárt ügyekben is. Ezekre a törvény „az eljárás bármely szakában folyamatbaji" létükben is alkalmazást nyer. (6. §.) Tehát : felülvizsgálatban is. Gondolom, nem ex offo, csak kérelemre, de a kérelmet még a felülvizsgálati tárgyaláson, sőt nyilvános előadáson is elő lehet terjeszteni. Másként a törvény rendelkezése nem érvényesíthető. Ha 1923 XII. 16-án végrehajtási eljárás van folyamatban : a kisebb (27%-os) kártérités jár... (6. §.l Nyilván ezt is fel kell a hitelezőnek valahol 8 A német márka jelenlegi (1923 déc.) stabilizálása után a Reiehsbank 10%-ia tette az értékálló váltóleszámilolási kamatlábat. (Hivatalra jelentés P. Llcyd 1923. XII. 23.) 9 Erre mutat a 4. §. hangzala is : ..... pénztartozás . . mindenkori összege...", — Cf. „Állandó értékű itélet" c. cikkemet, Jogt. Közi. 1923. 14. »z. 52