Békejog és békegazdaság, 1923-1924 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 3-4. szám - 1923 : XXXIX. t.-c.

1 »'->:*: XXXIX. T.-C, számítania. Nem hinném, hogy a 6. §. a folyamatban levő ügyekre vagy pláne a törvény egésze minden ügyre át akarná törni a ne ultra petita partinm-ot, — bár a 6. §. hangzata ezt a benyomás! kelti. — Hézag mutatkozik azon esetre, ha 1923 XII. 16-án az ügy mar „befejeztetett" (lentiek szerint az utolsó fóku tárgyalás vagy nyilvános előadás már )>c van zárva), de végrehajtási eljárás még nem indult. Ilyenkor a hitelezőnek meg kell adni legalább annyit, mintha már 1923 XII. 16.-áig folyamatba tette volna a végrehajtást. (Á végrehajtásra vonatkozó szabályt az igazságügyi bizottság vette fel : jelentése III. 3. alatt). Hézag az is. hogy az 1923 XII. Ki.-án lejárt követelésekről nincs intézkedés (az 1. §. csak az utóbb, a 6. íj. csak az előbb lejártakról szól.) Ezeket is a 6. alá lehet vonni. A törvény hatálya két év : 1925 XII. 16.-án végződik „minden irányban'" |9. §. 2. bek.). Nyilván nem abban az irányban is, hogy azután már az addig keletkezett, sőt tán peresített ügyekre sem lenne alkalmazható. Ily félfogás prémiumot tűzne ;iz ügyek elintézésének kitolására és a perek elhúzására, minek a törvény épp az ellenkezőjét akarja. Más kérdés megint, nem fogja-e ujabb törvény 1925 XII. 16.-án tul meghosszabbítani vagy (ha a korona stabilizációja előbb sikerül) korábban megszüntetni a jelen törvény hatályát. A törvény a kamattörvényeket (a törvényes, kamat és maximális — 8% járulékok tekintetében) váltja lel a maga területén (7. §.), nem az uzsoralörvényt (5. §. ut. bek.). Mégis ugy vélem, hogy azt ;i tételt, miszerint évi 8%-on alul az uzsora sem uzsora (1883 : XXV tc. 4. §.), a jelen törvénnyel kapcsolatban ugy kell értelmezni, hogy nem tekinthető uzsorának az a kikötés, mely a jelen törvényen alapuló járuléknál nem többet juttat a hitelezőnek. Tehát pl. nem-valorizálódó tőke mellett jelenleg heti 2%-ig nem lehetne uzsoráról szó, ellenben valorizált töke mellett már kisebb járulék is az lehet. Ha ugyanis a háboru-előtti béke joga nemcsak a törvényes 5%-on, de a maximálisan megengedett 8%-on alul is kizártnak látta az uzsorát : most is legalább a törvényes 5% helyébe lépő mértékig kizártnak kell azt tekintenünk. (A 7. §. min. indokolása nyilvánvalóan tulszűk, mert ugy beszél, mintha még a 8%-os járulékmaximum sem volna felfüggesztve). VI. Ha ezek után azt kérdezem : mi a törvény gyakorlati hordereje, várható eredménye s tehát értéke ? nem tudok végleges képet alkotni. A törvény ugyanis, mint ujabban divatossá lett, csak kerettörvény, mely a maga területének döntő pontján való intézkedést (hogy t. i. mennyit is kell hát űzetni ?) a kormányzatnak engedi át : minisztériumtól és részben jegyintézettől fog mindenkor függni a kártérítés mértéke. Erészben is a magánjogból közigazgatás lesz. A kormányzat tetszésétől függ, ró-e a késedelmes pénzadósra olyan terhet, mely ellensúlyozza a pénz-elértéktelenedést. Hogy az uj intézménnyel paralizálni kell a pénzromlást egészében vagy legalábbis nagyobb részében, azt a törvény egy szóval sem mondja, a kormán> sem tett ily ígéretet 10 Az adósvédelmi tendencia túlsúlyban van, s igy nem is tételezném fel ezt a szándékot. S ha a szándék meg is lenne (egyelőre,11 az eléggé stabil pénzperiodusban, 2% mérsékelt, de nem jelentéktelen kulcs) : mi történik majd. ha rohamosabb pénzromlás kö10 A min. indokolás persze — 7. lap lent — azt mondja, hogy a javaslat „arra törekszik, hogy a hitelezőnek . . . olyan mellékszolgáltatást nyújtson, m,ely... fedezze azt az érdeksérefcüet, melyei a hitelező a késedelem következtében szenved." 11 (1923. deci 53