Békejog és békegazdaság, 1923-1924 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 3-4. szám - 1923 : XXXIX. t.-c.

1923: XXXIX. T.-C, szerint, tekintettel a jegyintézet jelenlegi kamatlábára, ez egyelőre évi 27%, — tehát kb. y4-e a fenti 2%-nak, illetve csak kb. V?-e, ha ott a heti tőkésitést is figyelembe vesszük. Heti vagy havi tőkésítésről a jelen esetben nem lehet szó, ellenben évi tőkésítésnek a már mondottakból folyóan helye van. Kiemelendő, hogy nemcsak a késedelem exculpatiója terheli az adóst, hanem „életviszonyainál" (tehát nem a konkrét eset körülményeinél !) „fogva teljesen nyilvánvaló"-nak kell lenni, „hogy a késedelem ideje alatt a tartozás összegével semmiképpen sem nyerészkedett." A kritériumok halmozásából kitűnik, hogy a törvény e kivételes adóskedvezményt rendkivüli ritkaságnak szánta, nem mindennapos esetnek. Legfontosabb kérdés e kivételnél, hogy 1. az exculpatio és 2. a nem-gazdagodás cumulative képezik-e előfeltételét, vagy elective ? Megkapja-e a kedvezményt az az adós is, aki nem nyerészkedett ugyan, de vétkesen késedelmes ? és az is, aki nem vétkes ugyan, de nyerészkedett ? Nyilvánvalónak vélem, hogy az electivitásra is magyarázható szóhangzat f,,továbbá, ha") dacára csak az az adós tarthat számot a kedvezményre, aki se nem vétkes, se nem nyerészkedett. A vétkesség egymagában is teljes kártérítési alap, szintúgy megtérítési indok a gazdagodás (mely már objectiv mora mellett is jogtalan) : tehát pusztán egyiküknek fenforgását is elegendőnek vélem (a teljes mögött eloieláthatólag amugyis elmaradó) „nagyobb" kártérítésre, melyet az 1. bek. rendel. c) Ha a tartozás „akár bírói ítélet, akár szerződés alapján a pénz értékében beállott csökkenés mértéke szerint átszámított (valorizált) összegben" fizetendő : ugy „mindenkor" (azaz a fenti b) alatti esetnek — 2. §. 2. bek.-nek — előfeltételei nélkül is : még akkor is, ha az adós vétkes és gazdagodott a késedelmen) csak a kisebb (a 27%-os) kártérítési járulék számítható a tőke valorizálása mellett (természetesen nem helyette), sőt ez esetben7 „a bíróság a tartozási összeg valorizálása kapcsán" ezt is „leszállíthatja a törvényes késedelmi kamat mértékéig". (3. §.) Amely leszállítási jogban, mint plusban benne van a kisebbfoku csökkentés lehetősége is, tehát a bíróság belátása szerint állapithat meg a valorizált tőkeösszeg után 5%-tói 27%-ig terjedő bármely „kártérítési" kulcsot. — A törvény hangzata szerint e mérséklési jogát csak „a tartozási összeg átszámítása kapcsán" gyakorolhatja a bíróság. Tehát csakis a bírói, de nem a szerződési valorizálás esetében, mely utóbbinál hisz nincs birói átszámítás ? Nem hinném, dacára annak, hogy a következő esetben, ahol csak szerződési kikötés szerepel, egyáltalán nincsen szó mérséklésről, ami érvnek volna használható amellett, hogy a mérséklési jog kizárólag a birói valorizálás együttjárója. d) Ha a pénztartozás összege szerződés szerint „meghatáVozott forgalmi cikk, különösen valamely termény ára, mint értékmérő után igazodik", szintén csak a kisebb (27%-os) káírtérités jár Í4. §. 1. bek). Ugyanígy „az aranyra, ezüstre és külföldi pénznemre szóló tartozások esetében is" (4. §. 3. bek.). Birói mérséklési jogot ez esetben nem ad a törvény. Ez nem indokolt, mert a jelen eset gazdaságilag egy tekintet alá esik az előzővel (c) alattival), sőt épp az erőteljesebb tőkevalorizálás eseteit öleli fel. 7 Egyetlen eset a törvényben birói mérséklésre, az tehát nem általános elv ! 51