Békejog és békegazdaság, 1923-1924 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 3-4. szám - 1923 : XXXIX. t.-c.

DR. BLAU GYÖRGY a hitelezőnek az eddigi jogállapottal szemben, nem elvenni tőle. A törvényszabta „kártérítési" összegek minimumát akarják jelenteni annak, amit a pénzhitelezőnek kapni, adósának adnia kell. Kitűnik ez nemcsak 1. abból a már emiitett mozzanatból, hogy a törvény a valorizációt ott, ahol megvan, nem zárja ki és nem is csökkenti le az adós érdekében sehol a törvénybeli kártérítés mérvére, míg viszont mindenütt, tehát azon a területen is, ahol azielőtt semmi valorizációt nem ismert el a bírói gyakorlat, igenis elrendeli az adós terhére a ..kártérités"-t. — hanem 2. abból is, hogy a törvénybeli ..kár térités"-en felüli kár követelésére való hitelezői jogot a törvényes tényállások eyész skáláján (2., 3., 4. §§-on-) át kifejezetten íentartja. ha az „általános jogszabályok" (tehát esetleg a valorizációt elrendelő szokásjogiak is) alapot adnak rá (5. §. 2. bek. ; cf. 6. §. inf.) ; továbbá 3. abból, hogy a hitelező javára (nem terhére is) visszamenőleg megsemmisíti azon szerződési kikötéseket, amelyek a törvénybelitől eltérő kártérítést rendeltek az adóskésedelem esetére : azaz a kisebb kikötéseket felemeli a törvénybelire, mint minimumra, a nagyobbakat azonban nem szállítja le arra, mert az nem akar maximum lenni (5. §. 1. bek.) ; végül 4. annak az általános késedelmi szabályokkal egyébként egyező tételnek kiemeléséből (2. §. 2. bek.), hogy késedelmének exculpatiója az adóst terheli : vagyis hogy a bizonyítási teher is pro creditore. riem pro debitore van rendezve abban a kérdésben, hogy többet kell-e fizetnie az adósnak vagy kevesebbet. III. A törvény rendszerének is egyik kulcsa az, hogy a tőkében iés normális járulékaiban) szenvedett vagy szenvedhető veszteséget a járulékokban téríti meg : ,,a késedelmi kamat helyett" fizetendő ,,kártérítéssel", amely egybeolvasztja az eddigi törvényes (késedelmi) kamatot és a tőkeelértéktelenedésért járó pótlást. Nyilvánvaló, hogv minél kisebb a tőkén szenvedhető veszteség, annál kisebbnek kell lennie a kárpótlásnak ; másként : minél valorizáltabb a tőke maga. annál kevésbé kell a „kártérités"-nek meghaladnia az eddigelé szokásos törvényes kamatlábat. Ezen szempontból ered a törvény azon beosztása, hogy alapesetté a közönséges (nem valorizálódó) pénztartozás körüli késedelmet teszi, amely faja a pénzobligációnak a mai joggyakorlat szerint tényleg a túlnyomó s amelynél a hitelezőnek legnagyobb szüksége van a védelemre, és erre az esetre rendeli a legnagyobb „kártérités"-t, — a valorizálandó tartozások egyes fajait pedig kivételes (minősített) esetekként sorolja fel s azokhoz fokonként kisebb kártérítést füz. Másfajta (nem objectiv momentumból : a pénzobligációbeli kirovó-értékből folyó) kivétel aztán az adós javára az. amely az ő személyes körülményeiből ered (vétlenségéből és nemgazdagodásából), — ehhez is kisebb „kártérítés" fűződik. (A fiskális és hasonló természetű tartozásokat, amelyekbe közjogi szempont ját szik bele. - - 8. §.. — mellőzöm.) így a következő áttekintés nyerhető : Tényállások : a) Adóskésedelem általában : h> exculpatio, nincs gazdagodás : c) valorizált követelés : (I) követelés stabil értékmérővel : e) követelés és kamat stabil értékmérővel : Joghatások : nagy kártérítés ; kis kártérítés : „ mely még csökkenthető ; „ (nem csökkenthető) : semmi kártérítés (puszta törvévénves kamat).