Békejog és békegazdaság, 1923-1924 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 3-4. szám - 1923 : XXXIX. t.-c.

1923 : XXXIX. T.-C, IV. Vegyük az esetekel sorra. a; Az alaptényállás a késedelmes fizetés általában. (1. §.) Tényálladéki elemei : í. tágabb értelemben vett magánjogi (beleértve kereskedelmi, váltójogi) 2. pénztartozás, 3. adóskésedelem az általános jogszabályok szerinti értelemben1 és 4. 1923 december 16. utáni lej árat.2 Az ehhez tartozó alap-joghatás (2. §. 1. bek.) : hogy az adós „késedelmi kamat helyett" 1. a lejárattól a tényleges fizetés napjáig 2. külön rendeletben megállapított (a 2. §. 3. bek. szerint rendeletileg bármikor felemelhető és leszállítható) százalékos, 3. heti vagy havi ..kártérítési összeg"-et köteles fizetni. Egyelőre a 8759/1923. M. E. sz. rendelet 1. §-a alapján heti 2%-osat. Fundamentális kérdés, hogy maga az esedékessé lett heti (ezidőszerint 2)% után lehet-e a további időre szintén felszámítani a heti (2)%-ot •? (A kamatintézményből kölcsönvett műszóval : lehet-e ;i 2%-okat hetenként tőkésíteni ?) Nézetem szerint : lehet. Igaz ugyan, hogy késedelmi kamat után kamatot, eddigi jogszabályaink szerint, nem lehetett követelni. Csakhogy ez a heti % nem kamat a törvény nomenclaturája szerint, hanem kártérítési összeg, amely maga hetenként (természetesen utólag) esedékessé lesz. Ha ki nem fizeti az adós, ezzel is késedelmes, s igy a 2%-os összeg az eredeti tőkével együtt involválódik éppen a jelen törvény rendelkezései alá. Fenforog ugyanis a lejárt s ki nem fizetett 2%-os összegnél a törvényes (1. §-beli) tényálladéknak minden eleme : „magánjogi cimen'* alapul, mert a jelen törvény is ilyent létesít ; nyilván „pénztartozás" ; lejárta 1923 dec. 16. után esjk ; s az adós késedelmes a szónak terminus-technikusi, de legalább is itt megkívánt értelmében, határozott lejáratot mulasztott : t. i. az eredeti tartozással határozott napon lett késedelmessé, s az ehhez egy hétre eső nap, amelyen a 2% a törvény szerint esedékesnek tekintendő, semmivel sem kevésbé határozott.3 A törvény is nyilván a %-ok „tőkésítését" célozza azzal, hogy kötelezővé teszi a „heti vagy havi" százalék megállapítását, holott ellenkező célzat mellett egyszerűbb lett volna évi %-ot meg1 A törvény általában ugy szól („a lejárat napjától"), mintha csak határozott lejárat (polg. tvkv. jav., biz. szöv. 923. §.) léteznék, melynek elmulasztása már késedelem is. Meghatározhatatlan napu lejáratnál nyilván a megintés késedelembeejtő napját (uo. 922. §.) kell a törvénybeli „lejárai napja" alatt értenünk, egyébként azonban óvakodnunk attól, hogy a jogtheória disztinkcióiból mentesítő okokat származtassunk a nemfizető adósok javára. - Kiterjesztés az 1923. dec. 16. előtti lejárat esetére, csakis e naptól való joghatással : a 6. §-ban, miről fentebb az I. pont végén és lejjebb V. alatt. 3 Ellenvethető, hogy a 2. §. szerint a „tőketartozás százalékában" kifejezett összeget kell fizetni, s ezen kizárólag az eredeti tőke érthető, melyhez képest a „kártérítési összeg" csak járulék, ha nem is kamat. Ez nem állhat meg, mert nem a 2. §., hanem az 1. §. adja a tényállást (cf. min. ind. az 1. §-hoz) ; az 1. § lényállása teljes és nem szorul kiegészítésre a 2. §hói, mely utóbbi csak .a joghatás meghatározását adja. Ami után az 1. §. értélmében kártérítés fizetendő, az képezi a 2. §. értelmében a „tőkelartozás'M. Pl. az itéletileg megállapított ügyvédi költség után is meg kell állapítani a 2%-okat, mert bár az is csak járulék a per főtárgya mellett, a jelen szempontból „tőketaiiozás"-nak minősül. — Az a további ellenvetés, hogy heti tőkésítéssel körülményesebb kiszámítani a tartozás végösszegét : igaz, de nem döntő. 49