Békejog és békegazdaság, 1923-1924 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1-2. szám

SZEMLE vagyonérdek lefoglalásáról van szó. A kérdés az, vájjon visszaadható-e a vagyon az anyaegyháznak ? Ezen kérdés eldöntésének előfeltétele annak megállapítása, hogy az egyház a Trading with the enemy act értelmében ellenségnek tekinthető-e és hogy az a körülmény, hogy az egyháznak egyes adófiztetői ellenségek, „megfesti-e" ezt az egyházi vagyont olyan mértékben, hogy ezt a vagyont ne lehetne visszaszolgáltatni. A magyar református egyház amerikai egyházaknak pénzt előlegezett azon célból, hogy Amerikában a magyarok részére templomokat építsenek. Már pedig — úgymond — a nemzetközi jognak vitán kivül álló szabályai értelmében nincs kétség aziránt, hogy templomoknak adott adományok Istennek szóló ajándékoknak tekintendők. Ebből az következik, hogy a lefoglalt vagyonhoz való jogcim a magyar református egyházat csak mint az Istenség trustee-jét illeti meg, aki ezt a vagyont határozott rendeltetéssel egyházi célokra kezeli." Előadja az aWorn y. hogy a civilizáció fejlődésével és a kereszténység elterjedésével mindimkálbíb kifejlődött az az igyekezet, hogy egyházi és jótékonysági céloknak szentelt vagyon mindenféle lefoglalástól és rongálástól mentesittessék és megvédessék, és hogy az Egyesült Államdk mindig ilyen szellemben gondolkodtak és cselekedtek és ismételten büszkén hivatkoztak erre a felfogásúikra. Véleményét azzal végzi, hogy az Egyesült Államok vallásos és keresztény ország. „Ezt senki ikétségbevonni nem fogja, de ha -korábbi birói ítéletekre is van szükség, akkor hivatkozni lehet a Szentháromság templomának az Egyesült Államok elleni perére (143. U. S. 457., 465. és következő lapok). Nem fogja senki kétségbevonni azt sem, hogy ez az ország lakói között a vallásosságot és a vallás szabad gyakorlatát mindig támogatta. Ennélfogva nekünk ugy a Trading with the enemy act-ot, mint pedig az ..enemy" szót ebben a törvényben ugy kell értelmeznünk, hogy az ezekkel az előzményekkel és nemzeti létünk ezen irányelveivel összhangban legyen. Ha *?zt a törvényt tisztán vallásos szervezetekre is alkalmazni akarnók, akkor ézzel hátat fordítanánk kormányunk tradícióinak és valóban gáncsot vetnénk annak az igyekezetnek, amellyel kormányunk a vallást mindig támogatta." Ezen döntés alapján a magyar református egyházak lefoglalt vagyona, mint olyan vagyon, amely egyáltalában nem esik a Trading with the enemy act határozmányai alá, visszaadatott. i LEARIVi.Ki; ESŐ KÖVETELÉS BEJELENTÉSÉNEK ELMULASZTÁSA, A hitelezők, akiket az államközi clearingben részes államok kormányai követeléseik bejelentésére hívnak flel, nem igen számolnak azzal, hogy a bejelentés elmulasztása követeléseik teljes elvesztésére vezethet. Igen tanulságosan fejti ki a bejelentés elmulasztásának következményeit Schmitz : „Die Bedeutung der Nichtanmeldung von Forderungen aus Art. 296 des Versailler Verfcrags im Ausgleiohsverfahren" cimü értekezésében „Studien zum Ausgleich- u. Liquidationsrecht", a Partsch—Triepel-féle Abhandlungen zum Friedensvertrage cimü sorozat III. — gyűjteményes — füzetében,*) 111— 127. 1. — A Trianoni Bsz. 231. cikke szerint clearingbe eső, de e cikk függ. 5. §. ellenére be nem jelentett követelések tekintetében a hitelező mindenekelőtt elveszti a valorizálás kedvezményét; ki van zárva továbbá az adós államának felelőssége. Bizonyos továbbá, hogy a hitelező a bejelentés elmulasztása folytán el van zárva a clearingeljárás igénybevételétől. (így a francia 1920. juii. 1-i instruikció, Journal officiel 7945. I.: „des créances notifiées á 1'ofTice aprés l'expiration du délai ne pourraient plus bénéfícier des dispositions de l'art. 296. [Vers.]" U. i. belga arrété 1920. VI. 5. art. 2. — Lehmann Reichsausgleichsgesetz § 18. Anm. 3.) Ámde a Bsz. 231. cikke alá eső követelések a szerz. kötelező szabályainál fogva a clearing-eljáráson kivül egy* Mely ezenkívül Isay, Partsch és Dölle-től közöl érdekes adalékokat. 21