Békejog és békegazdaság, 1923-1924 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1-2. szám

SZEMLE iekvő tulajdonukat részben vagy egészben hazájukba visszaszállítani óhajtják. Mindezek a rendelkezések csak a békeszerződések által Szerbiához átkapcsolt területekre vonatkoznak. Ezen egyezmény szerint az osztrák alattvalóknak a jugoszlávok által a st.-germaini békeszerződés 267. cikke ellenére foganatosított sequeslrálásokból eredő igényei nem érvényesíthetők, csupán abban az esetben, ha a javaknak, jogoknak vagy érdekeknek részben vagy egészben való liquidálása megtörtént, amikor is a károsultaknak kártérítésre van igényük. Ezen kártérítési igény azonban csak az SHS állam bíróságai előtt érvényesíthető. Az osztrák delegáció hosszasan küzdött azért, hogy az igények egy neutrális fórum előtt legyenek érvényesíthetők, de — minthogy a st.germaini békeszerződés 267. cikke a Trb. 250. cikke 3. bekezdésének megfelelő rendelkezést nem tartalmaz, — ézt elérni nem tudták. Ausztria helyz tét még az is megnehezítette, hogy a jugoszlávok által elrendelt sequestrálás retorziójaképen az összes jugoszláv depotk és követelések zárolását rendelték el (Jugoslavensperre), ami által számos jugoszláv alattvaló érdekeit sértették és attól tartottak, hogy amennyiben az osztrák alattvalók javainak sequestrálásából eredő jogok fentartását forszírozzák. ugy a jugoszlávok ezzel szemben a Jugoslavensperreből eredő károkat fogják érvényesíteni, ami hosszadalmas perekre vezetett volna. Ezen megfontolás alapján történt a megegyezés a fenti értelemben. 2. A koronatartozásokra és követelésekre vonatkozó egyezmény alapelvei a következők : a) azon hadikölcsönlombardok esetében, amelyek azok megszerzése alkalmával zálogosittattak el, 100 régi koronáért 100 osztrák korona fizetendő ; b) minden egyéb kötelezettség esetében, -tehát ugy a lejárt, mint a jövőben lejáró tartozásokra vonatkozólag — 100 régi koronáért 32 jugoszláv korona, vagyis 8 dinár fizetendő. Ehhez az arányhoz a két szerződő fél hosszas alkudozások után jutott és azt az osztrák kormány egy, ugy a jugoszláv és osztrák érdekeknek, valamint az osztrák adósok és hitelezők érdekeinek megfelelő kompromisszumnak tartja.'Ezen kategóriába tartoznak a betétkönyveken alapuló követelések is. amelyekre vonatkozólag azonban az egyezmény kiegészítését képező jegyzék váltás megállapítja, hogy csak oly betétekre vonatkozik, amelyek a jogosult által (vagy örökösödés esetén az örökhagyó által) a fordulónap előtt szereztettek. Kétes esetekben a jogosultak kötelezve vannak ugy a megszerzés időpontjára, mint a megszerzés módjára vonatkozólag bizonyítékokat szolgáltatni. Ezenfelül ugyancsak a kiegészítő jegyzékváltásban megegyezés történt, hogy azok a betétkönyvtulajdonosok, akik a fenti átszámítási kulcsban részesülni kívánnak, az egyezmény életbeléptétől számított egy éven belül kötelesek betétkönyveken alapuló igényeiket az illető intézeteknél bejelenteni, illetv,e a betétkönyveket bemutatni. Érdekes megemlíteni, hogy az osztrákok maguk részéről a tárgyalást nem a Trb. 251. cikkének megfelelő 154. cikk, hanem a Trb. 198. cikknek megfelelő 215. cikk bázisán folytatták. Értékpapirokon (zálogleveleken, részvényeken, részjegyeken) alapuló követelések osztrák. illetve jugoszláv koronában fizetendők, aszerint, amint az adós székhelye Ausztriában, illetve Jugoszláviában van, tekin tet nélkül a tényleges kifizetés helyére. Ezen rendelkezés szerint, amely azonban az állami címletekre nem vonatkozik, az osztrák intézetek által kibocsátott záloglevelek szelvényei és a kisorsolt címletek, valamint a részvények szelvényei osztrák koronában fizetendők. Fordulónapul az egyezményben 1919. március l-e van megjelölve Az egyezmény második szakasza szerint nem az állampolgárság hanem a lakhely, illetőleg székhely a mérvadó és pedig az egvezmém- kiegészítő részét képező jegyzékváltás szerint a lakhelv tekintetében is 1919 március l-e a fordulónap. A fiókokra nézve kifejezetten ki van mondva hogy a fióknak és nem a főtelepnek a székhelye mértékadó. Dr. Kresz Károly. 18