Békejog és békegazdaság, 1923-1924 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1-2. szám

A CLEARING-HIVATAL SZERVEZETE (francia és belga frankban) elszámolandó tartozások után járó di.1 nagyságát a pénzügyminiszter fogja megállapítani, mihelyt a kellő számszerű adatok rendelkezésre állanak. Egyességi dijat az a magyar honos fizet, aki adósával egyességet kötött, melyet az illetékes hivatalok tudomásul vettek vagy jóváhagytak, A dij az egyességi összeg egy ezreléke. A rendelet szerint a dijak esedékessége a dij fizetését megállapító ténnyel (bejelentés, jóváírás, az egyesség tudomásulvétele, illetve jóváhagyása) áll be. Minthogy a dij után folyó kamat nem jár, az esedékességnek csak az a jogi jelentősége, hogy a dij szedéséhez való jogot megállapítja. Ezért helyesebb lett volna az esedékesség helyett más megfelelőbb szót használni. Az esedékesség és a lejárat megkülömböztetése ugyanis könnyen keltheti azt a hitet, mintha a dij után az esedékességtől a le járatig folyókámat járna, ami pedig eltekintve attól, hogy a dij meghatározása kivetés utján történik, a dijak természetével ellenkezik. A lejárat vagyis a fizetés teljesítésére irányuló kötelezettség a hivatal fizetési meghagyásának kézbesítésétől számított 15 nap elteltével áll be. A dij fizetését a kötelezett fél vagy az illető külföldi pénznemben, vagy a dij jogcíméül szolgáló cselekmény véghezvitelét megelőző napon a Budapesti Aru- és Értéktőzsdén jegyzett (jelenleg a DevizaközponT által megállapított) záróárfolyamok közepén teljesítheti. Kivételt ez alól csak azok a dijak tesznek, amelyeknek szedésére irányuló jog a rendelet életbelépte (1923. évi augusztus hó 23-a) elötí nyilt meg. Ezeknél a dijaknál a korona romlása folytán a kincstárra háruló árfolyamveszteség megosztása céljából az átszámítás a rendelet életbeléptét megelőző napon érvényes árfolyamok alapján történik. Késedelmes fizetés esetén kamat helyett a késedelem minden megkezdett hónapjára az 1923. évi XXXII. t. c-ben megállapított 10%-os adópótlék jár. A dijak behajtása az 1923. évi VII. t. c. szerint, vagyis közadók módjára történik. Mentességet a rendelet csak egyet ismer. Eszerint egyesség esetében a tartozás és az ennek rendezésére felhasznált saját követelése vagy igénye után az adós lajstromozási és elszámolási dijat nem íizet. Ehhez a mentességhez járul az 1923. évi XXVIII. t. c. 32. § ában megállapított az a további kedvezmény, hogy koronakövetelések után dij nem szedhető. A lajstromozási, jóváírási és egyességi díj megfizetésére a hivatal saját hatáskörében többizben haladékot adhat. A felsorolt dijak elengedésének azonban helye nincsen. Arra az esetre, ha a félnek a hivatallal szemben esetleges tartozását meghaladó követelése áll fenn, a halasztás természetes határát az 1923. évi XXVIII. t. c. 32. §-a szabja meg, amely szerint a dijak az elszámolásnál figyelembe veendők. Az elszámolási dijat a hivatal a pénzügyminiszter hozzájárulásával leszállíthatja vagy elengedheti. Nyilván csak technikai hiba, hogy azok között a dijak között, amelyekre nézve halasztás adható, az elszámolási díj felsorolva nincsen. Mivel általános jogmagyarázati elv, hogy a nagyobb jog ;> kisebb jogot magában foglalja, kétségtelen, hogy halasztásnak az elszámolási di| tekintetében is helye van, mégis azzal a korlátozással, hogy ilyen ha16