Békejog és békegazdaság, 1923-1924 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1-2. szám

DK. GRATZ GUSZTÁV A közszükségleti cikkek árának alakulása a szanálási akció folyamán szintén bizonyos stabilitást mutatott. Ezeknek a cikkeknek indexszáma az 1922. év 2. és 3. negyedében erős mértékben és rohamosan emelkedett, mert 1922. áprilisában 870-et tett ki, júliusban 2637-re. októberben 10.332-re rúgott. A stabilizáció első hatása az áraknak bizonyos csökkenése volt és 1923. januárjában az indexszám 9444-et tett ki, hogy azután áprilisig ismét 10.897-re emelkedjék. Azóta csökély változás mutatkozik az árakban, némelykor csökkenés, többnyire drágulás, de oly kismértékű, hogy ma Ausztriában mégis fix összegékkel lehet kalkulálni. Hogy az árak a pénzérték stabilizálódása dacára felemelkedtek, annak oka . valószínűleg az, hogy az osztrák árak is a külföld áraival való nivellálódásra törekednek. A termelés terén a szanálási akció bizonyos válságtünetekkel járt, annak az ipari' válságnak azonban, amely Ausztriában mutatkozott, többféle oka van. Hozzájárult talán a korona stabilizálódása is, amely az osztrák exportőrökre nézve a valutáris fluktuációk kihasználását megnehezítette. Nagy szerepet játszott azonban e válság előidézésében a német versenynek az ottani pénzviszonyok lezüllése következtében fokozottan érezhető feléledése is. Végül az osztrák iparnak is egy hasznos gyógyulási szakon kellett keresztülmennie, mert a szanálási akciót megelőzött időben, részben szocialista befolyások alatt, a termelés túlságosan megdrágult, ugy hogy előbb szükséges volt a hamis termelési költségek eliminálása (Ausmerzung der falschen Kosten). Hogy a termelési viszonyok is javulnak, azt mutatja különösen a munkanélküliek számának csökkenése. 1922. júliusában Ausztriában 31.000 munkanélkülit számláltak. A szanálási akció kezdetekor, október végén 58.000 munkanélküli volt, 1923. februárjában már 167.000, onnan kezdve a viszonyok állandóan javulnak, májusban már csak 109.000, augusztusban pedig 84.000 volt a munkanélküliek száma és a javulás azóta is állandó. A munkabérviszonyok a szanálási akció kezdete óta szintén csekély ingadozásokat tüntetnek fel. Egy pékmunkás bére pl. 1922. januárjában 11.554 koronára, júliusában 65.770 koronára és októberében 353.134 koronára rúgott. Az újév januárjától kezdve körülbelül állandóan 330.000 és 350.000 K között mozog. Hasonlóan állandósulták a bérek az egyéb munkáskategóriákban is. Általában a bérek Ausztriában is még a békeparitáson alul vannak. Egy szocialista részről származó kimutatás szerint a pékiparban a békebeli béreknek 90%-a, a szabóiparban 89%-a, az asztalosiparban 84%-a, a könyvnyomdászoknál 54%-a, stb. a jelenlegi bér. A szellemi munkásoknál még kedvezőtlenebbek a viszonyok, ugy hogy a kézmunkások viszonylag még mindig jobban vannak szituálva. Különösen örvendetes annak konstatálása, hogy a korona stabilizálódása óta az a spekulációs düh, amely hónapokon keresztül Bécsben is uralkodott, megcsappant és hogy a gazdasági élet azon parazitái, akik az inflációs időszakban Bécsre ráütötték a maguk bélyegét, ismét eltűntek. A siberek hada a szanálási akciót követő első időben elvándorolt Bécsből és azóta valószínűleg Németországban garázdálkodott. Bizonyos kevéssé erkölcsös üzleti szokások is amelyek a vad infláció korában elterjedtek, véget értek. Az az ellenőrzés, amelyet a kölcsönadók az osztrák pénzügyekre gyakorolnak, igen erős és igen effektív. Többször fordult 6