Békejog és békegazdaság, 1923-1924 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1-2. szám

AUSZTRIA GAZDASÁGI ÚJJÁÉPÍTÉSE hatása volt az osztrák korona értékének állandósulása, amelyet nagyrészben természetesen a bankjegyprés működésének teljes beszüntetése is mozdított elő. A dollár árfolyama 1922. november 16-án 71.250 volt, jelenleg 70.560 és az egész idő alatt a dollárérték csak igen csekély mértékben fluktuált. Az osztrák korona ezen stabilizálódása rendkivüli mértékben fokozta az osztrák pénzérték iránti bizalmat is és némi irónia mellett valamely irigység is szólal meg abban, ha Németországban attól kezdve az osztrák koronáról mint „Alpendollar"-ról emlékeztek meg. Az osztrák tapasztalatok bebizonyították, mily kevés fontossággal bír a pénzegységnek nagyobb vagy kisebb értéke és hogy az a stabilitás, amelyet az osztrák korona értékének csekély volta dacára feltüntetett, gazdaságilag épp oly szilárd viszonyokat teremtett, mint hogyha Ausztria valamely uj, nagyobb értékű pénzt vezetett volna be. A stabilizálódás — feltéve, hogy állandó marad — egy esetleges későbbi valutareformot relatíve könnyű és egyszerű feladatnak tüntet fel. Az osztrák korona kibocsátásának alapja is lényegesen megjavult. A jegybank aranyállománya 1923. januárjában 1195 milliárdra, júliusban 2935 milliárdra rúgott, a többlet tehát 1740 milliárd. Július végén 6080 milliárd osztrák korona volt forgalomban, ebből 46% volt arannyal és nyugati devizákkal, 10% pedig kereskedelmi. értékekkel fedezve. Azóta az arány még megjavult. Kapcsolatban ezzel, a külföldnek az osztrák koronával szemben való bizalma is megszilárdult. Az inflációs "időben az Ausztriában szerzett tőkék természetszerűleg azt a tendenciát mutatták, hogy az országból kivándorolva, stabil pénzértékü államokban keressenek elhelyezést. Mihelyt az osztrák korona stabilizálódott, ezek a tőkék, sőt más. kevésbé stabil állapotokat feltüntető országok tőkéi is visszafolytak Ausztriába. A tőkének ez a visszaözönlése főleg részvényvásárlásokban nyilatkozott meg. Ez pedig a bécsi tőzsdén jegyzett értékpapírok árfolyamainak hihetetlen felszökését vonta maga után. A bécsi tőzsdén jegyzett értékpapírok indexszáma 1922. decemberétől 1923. július haváig 78-ról 151-re, pusztán csak a bankértékpapirok indexszáma ugyanebben az időben 92-ről 863-ra emelkedett és ez az emelkedés annál feltűnőbb, minthogy az osztrák korona értéke az egész idő alatt stabil maradt, ugy hogy az árfolyamok emelkedése korántsem valamély értékcsökkenés ellentételeként fogható fel. Az egészséges viszonyok abban is kezdenek mutatkozni, hogy az árfolyamok értékelése mind jobban és jobban kezd az egyes vállalatok által fizetett osztalékokhoz irányozódni. Ugyancsak a külső bizalom növekedésének egyik jelensége volt, hogy a devizakinálat a szanálási akció első esztendejében Ausztriában jelentékenyen emelkedett. A kínálat nagyobb volt, mint a kereslet és ez az állapot könnyen lett volna kihasználható a korona árfolyamának emelése érdekében, amit azonban az osztrák kormány igen helyesen szükségtelennek tartott. Fokozódott azonban gazdasági téren nemcsak a külföld bizalma, hanem a belső bizalom is. Mutatja ezt elsősorban a betétek emelkedése. A betétek Ausztriában 1922. szeptember havában 31V2 milliárd koronára, 1923. július végén már 400 milliárd koronára rúgtak. Ugyanakkor a kamatviszonyok lényegesen megjavultak. Az inflációs időszakban Ausztriában is 50 és 100% között mozgott a szokásos kamat. Jelenleg 25—30%-ért lehet Ausztriában pénzt kapni és a kamatviszonyok is inkább lefelé tendálnak. 5