Békejog és békegazdaság, 1923-1924 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1924 / 1-2. szám
DR. GRATZ GUSZTÁV ellenőrzését is kimondotta. A jóléti kiadások, amelyek közé a szanálási akciót megelőzőleg főleg az államnak a kenyér olcsóbbitása érdekében tett igen költséges intézkedései tartoztak, lényegesen leszállittattak. A reprezentációs kiadások terén a törvény az egész vonalon a legmerevebb takarékosságot irja elő. A községi közigazgatásban a költségek leszállítását egyes kisebb szomszédos községek összevonása utján igyekezett a törvény 'biztosítani. Ugyanennék az újjáépítési törvénynek más intézkedése a bevételek emelésére vonatkozik. A dohány- és sójövedék jövedelmeit a törvény áremelések utján fokozta. A fogyasztási adókat az egész vonalon felemelték, az egyenes adók terén a törvény főleg a korona stabilizációjának és az adótechnika egyszerűsítésének utján vár eredményt. Az újjáépítési törvény alapján a jövedelmi adóknál felemeltetett a létminimum abból kiindulva, hogy a kisebb jövedelmek erős megadóztatása szükségtelen erőpazarlást jelent. A legmagasabb, gyakorlatilag keresztülvihetetlennek mutatkozó adótételek, amelyek a régebbi szanálási akciók során vezettettek be, most leszállittattak. Az egész adórendszert abban az irányban módosították, hogy a vagyon hozadéka erősebben legyen megterhelve a munka hozadékánál. Kilátásba vették a forgalmi adó behozatalát és kimondották azt az elvet, hogy az állam részéről a tartományoknak és községeknek kölcsönök ezentúl folyósíthatok ne legyenek. A Jegybankról szóló törvény egy uj jegykibocsátó intézet felállítását irja elő, amelynek alaptőkéje 30 millió aranykoronában állapíttatott meg. A törvény kimondja, hogy az állam, a tartományok és a községek ezt az intézetet sem közvetlenül, sem közvetve nem vehetik igénybe, hacsak megfelelő összegű aranyat vagy devizát nem deponálnak. Az állam kötelezettséget vállal arra, hogy papírpénzt nem fog kiadni. Az állami célokra való bank jegynyomás 1922. november 16-tól kezdve Ausztriában tényleg szünetel is. Maga a kölcsön, amelyet Ausztria kapott, 650 millió aranykoronára rúgott, amely összeg megfelel az Ausztriára nézve az 1924. év végéig ugyanilyen magasságban preliminált deficit összegének. A kölcsönből Anglia. Franciaország és Csehszlovákia egyenként 22.67. összesen tehát 68%-ot, Olaszország 16, Belgium 2, Svédország 2, Dánia 1, Spanyolország 5 és Hollandia 1%-ot garantált. Svájc a kölcsönben ebben a formában nem vett részt, de közvetve juttatott 20 millió franknyi összeget az akció rendelkezésére. A 650 millióra becsült deficitből csak 12V2 millió aranykorona maradt fedezetlen. Ausztria kötelezettséget vállalt arra, hogy 13 milliót belső dollárkölcsönből fog fedezni, amelynek visszafizetése is effektív dollárban fog történni. Az osztrák kölcsönt külföldön aláírásra fektették fel és mindenütt túljegyezték. A kamat és az amortizációs szolgálat fedezésére az állam vámjövedelmei, valamint a dohányjövedék bruttojövedelme lett zálogként lekötve. Minthogy azonban a kölcsön első részlete csak május folyamán volt folyósítható, — mert az állami garancia elvállalását mindenütt törvényhozási uton kellett ratifikáltatni — Ausztria kénytelen volt a november végétől májusig terjedő időt bizonyos tranzakciókkal áthidalni. Elsősorban is belső kölcsönt vett fel, amely később az akcióba beállított dollárkölcsönre konvertáltatott. majd február havában Anglia nyújtott Ausztriának a kölcsönre előleget. A szanálási akció hatása minden várakozást felülmúlt. Első 4
