Békejog és békegazdaság, 1922-1923 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2. szám

DR. ALMASI ANTAL szól semmit 17j de igenis tudatára ébredünk annak, hogy a béke 254. cikke nem egyéb mint a fizetés mikéntjére a szuverenitás változása folytán szükségessé vált magyarázó szabály, amely ugyan kétségtelenül az uj entente honosoknak is kedvezni akart, de amelytől mégis távol állt az a sújtó célzat, amely az ellenségek közötti szerződések szabályozását és az igazi entente polgárainak adott privilégium valorisationist jellemzi. Ebből folyik, hogy a békeszerződés hatálybalépte után keletkezett új kötelmekre, úgyszintén, minthogy a volt magyar honosokkal létesült kötelmek teljesítése a békében nem parancsoló, hanem szerződést pótló szabályokban van megrögzítve, a bár régibb kötelmeknek ez időpont utáni újítására és minden egyéb ügyleti módosítására a privilégium vaIorisationis nem alkalmazandó. De folyik az is, hogy a békének a fizetés mikéntjére vonatkozó szabálya csakis azokra a pénzkötelmekre alkalmazandó, amelyeknél a szuverenitás változása a fizetési csakugyan bizonytalanná tette. Ha tehát a béke 254. cikkének alkalmazási területén időbeli cezúra után nézünk, nem szabad fiktív háború fiktív kezdete után kutatnunk, hanem csakis azt kell kiderítenünk, mikor vált a honosságot változtató fél szempontjából tényleg, vagy jogilag bizonytalanná, miként kell és lehet fizetni, mikor szakadt meg közte és régi hazája között az érintkezés fonala, mikortól fogva mondható, hogy a „les rapports eritre les parties sont devenus impossible en fait ou en droit." Más vonatkozásban a béke 252. cikke a megszállt területekkel szemben ezt fogadja el döntő időpontnak. Ebben a vonatkozásban, vagyis annak meghatározása tekintetében, hogy a valorizációs kötelmek szempontjából mi veendő a bizonytalanság előtti és a bizonytalanság alatti időnek -— hiszen ez felel meg a volt ellenségekkel szemben a 231. cikkben háború előttieknek nevezett kötelmeknek — a béke döntő entente-hatalmat nem állapit meg. Amennyiben tehát errenézve az érdekelt államok között megegyezés nem létesülne, a magyar államnak ezt az időpontot a maga szempontjából egyoldalúan kell megállapítani. Még pedig nézetem szerint a megszállás, többszöri megszállás esetében pedig az első megszállás idejében, mert az a kritikus pillanat, amely a volt honost válaszút elé állította és amelytől kezdve a megszálló hatalom hatósági és egyéb tényeinek és a békeszerződés esélyeinek közvetlenül ki volt téve. Vagyis a volt magyar honossal szemben fennálló kötelmek csakis a béke 231. cikkének 1. és 2. pontja keretében és itt is csak azzal az eltéréssel valorizálandók, hogy a háború előtt lejárt tartozások helyébe a megszállás előtt lejártakat, a háború alatt lejárlak helyébe pedig a megszállástól a békekötés hatályba léptéig lejártakat kell érteni. E valorizált tartozások átszámítása a 254. cikk 2. bekezdése értelmében a Csehországra és Lengyelországra vonatkozó már emiitett kivételtől18) eltekintve, a genfi tőzsdének az 1918 évi november l-jét megelőző két hónapban jegyzett átlagos árfolyama szerint történik. Dr. Almási Antal. 17) Érthetetlen, hogy békedelegációnk jogi szakértői szó nélkül hagyták, hogy ily fontos rendelkezések homályban maradtak. ls) V. ö. 231. cikk d) pontját, amely szerinl az átszámítás módját és árfolyamai a jóvátételi bizottság szabja meg. 42