Békejog és békegazdaság, 1922-1923 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám

DK. FODOR ÁRMIN IRODALOM A NEMZETKÖZI BÍRÁSKODÁS A NEMZETEK SZÖVETSÉGÉBEN Az 1912. évben Hágában Atfser-nal, u nagy németalföldi államférfiuval és nemzetközi jogásszal, beszélgettem a nemzetközi jog" müveléséről Magyarországon. Elpanaszoltam, hogy a Nemzetközi Jogi Intézetnek (Institut de droil inlermational) egyetlen magyar tagja sincs, holott például Ausztria több taggal van képviselve. „De hát foglalkoznak önöknél a nemzetközi joggal ? Megjelent-e magyar Írótól valamely világnyelven könyv a nemzetközi jog valamely kérdéséről ?" kérdezte tőlem. Zavarba jöttem. Azt mondtam, hogy jogi iróink csak magyar nyelven adják ki műveiket. Hivatkoztam a nemzetközi magánjogi állam-értekezleteken és egyes nemzetközi jogi egyesületekIn n, (különösen az Inlernational Law Associalion-ban) kifejtett tevékenységünkre, amely elég alapot nyújthatna, hogy a Nemzetközi Jogi Intézet tagjai közé magyar jogászt is felvenne. Olyan munkát azonban, aminő iránt ő kérdezett, nem tudtam megnevezni. Ma már nem jönnék zavarba ilyen kérdésnél. Büszkén emliteném Magyary Gézának német nyelven megjelent munkáját a nemzetközi bíráskodásról a nemzetek szövetségében. (Die internalionlale Sehiedsgerichtsbarkeit in Völkerbunde. Berlin, 1922. Verlag von Ottó Liebmann.) Magyary Gézában a perjog tudományának kiváló képviselőjét tiszteljük. Élethivatása ehhez a tudományhoz köti. Néhány év óta a nemzetközi bíráskodás köti le munkásságát. Az 1918. évben, jelent meg ,,A nemzetközi bíráskodás" cimü munkája, amelyben e tárgyat nagy tudással, mély jogászi okfejtésekkel és mondhatjuk, művészi kialakítással állítja elénk. E munka előszavában azt mondja, hogy ugy tekinti azt, mint az igazságszolgáltatás terén hosszú időn át folytatott kutatásainak betetőzését. Minél jobban elmerült az igazságszolgáltatás intézményeinek tanulmányozásába, annál inkább meggyőződött arról, hogy ezeket teljesen átértenie csak akkor sikerül, ha tisztán látja legmagasabb csúcsait, legnagyszerűbb megnyilatkozását, — az államok közötti bíráskodást is. És talán ez az oka, hogy Magyary tanulmányai ez utóbbi téren annyira megragadják a jogászt. A nemzetközi bíráskodást — mondja Magyary nagyon helyesen — csak erősen kiművelt és a nemzetközi viszonyok teljes megértésére fogékony jogászelmével lehet az államok és az emberiség javára kifejleszteni és éppen az volt a baj, hogy a nemzetközi bíráskodással legtöbbször jogászilag eléggé nem iskolázott elmék foglalkoztak, amikor pedig még a jogásznak is minden erejét össze kell szednie, hogy a rendkívül nehezen formálható anyagból, a köz javára, hasznosat tudjon alkotni. Emiitett munkájának utolsó fejezetében Magyary a nemzetközi bíráskodás jövőjével foglalkozik és kifejezést ad annak a reményének, hogy a világháború után a nemzetközi biráskodás intézménye erősen fellendül. Ebbe belekapcsolódik most megjelent német könyvének előszavában foglalt az a kijelentése, hogy a háború szomorú vége és az ezutám következett szomorú események nem ingathatták meg azt az erős meggyőződését, hogy csak megfelelő világszervezet és azon belül minél erősebben kifejlesztett nemzetközi bíráskodás biztosithatja a népek részére a boldogabb jövőt ; ennek következtében folytatta vizsgálódásait, amelyeknek eredménye a jelen munka, amely a nemzetközi bíráskodást legújabb kialakításában, amelyet a Nemzetek Szövetségében kapott, tárgyalja. A kérdés sarkpontja, amint azt Magyary ugy eddigi tanulmányaiban, mint ebben a munkájában is legerősebben hangsúlyozza, a nemzetközi bíráskodás kötelező jellegében, az úgynevezett obligatorhimban van. Nagy jelentősége van amellett az állandó nemzetközi bíróság szervezésének is. Érdeklődésünk tehát elsősorban arra irányul, hogy a Nemzetek Szövetségének körében ez a kél kérdés mikép nyer megoldást. Hogy azonban erről tiszta képet kapjunk, elsősorban tisztában kell lennünk magának a Nemzetek Szövetsé22