Békejog és békegazdaság, 1922-1923 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám

A VEGYES DÖNTŐBÍRÓSÁGOK ÍTÉLKEZÉSE valóban a tulajdonos érdekében állott vagy ö abból legalább is hasznot húzott (Camille Piquant és külön Br. Sthwarz c/a Német Állam. Recueil I. 761. és 765.). Némileg már túlterjed az alapelven, hogy a Vdb. az elmaradt hasznot is valorizálva itéli meg (az elérhelendett haszonbérkülönbözetet;: Hertz c/a Német Állam. Recueil í. 758., Fr. R. I. 192.) Francia honos üzletének seqüestrálása és liquidálása esetén a tulajdonosnak az üzleti töke immobilizálásáért kártérítésül visszajár az üzletbe beruházott töke — a sequestrálás időpontja szerint valorizálva, 5%-os kamattal (viszont a liquidációs eredmény ezzel szemben a német államé). Külön kártérítés elvont forgalom címén nem követelhető. (Perrier et Marest c/a Német Állam, Recueil I. 778.. Fr. U. I. 191.) b) Causalftás. Az ingóságok (pl. ruhanemüek) zárolása magában véve még nem alapítja meg a német állam felelősségét, ha nincs igazolva az okozatossági kapcsolat ezen intézkedés és az ingók elveszése között (Veuve Heim c/a Német Állam. Recueil 1. 742.). Más az. hogy a francia honos házába való katonai beszállásolás alatt elveszett ingókra nézve a Vdb. présomption de responsabilité-t lát fenforogni, amely alól a riemet állam magát exculpálni köteles. (Janin c/a Német Állam. Recueil I. 774.. Fr. R I. 189.) c) Személy ellen irányuló intézkedésért nem jár kártérítés (Vers. 297. függ. 1. és 3. §.) ; így nevezetesen azon kiadásokért sem, amelyeket a belga honos Németországban internált fiának ellátására fordított (belga-némét Vdb. Pinkers c/a Német Állam, Recueil I. 740.). d) Kárértékelés időpontja ; kárkövetelés engedményezése. A német kormány lefoglalt egy francia társaság tulajdonát képező platinaküldeményt 1914. aug -ban 575.000 frc. értékben, mely francia biztosítótársaságnál teljes értékben hadiveszély esetére is biztosítva volt. A biztosítótársaság a biztosítási összeget és kamatait 1920. jul. 10. kifizette és a tulajdonos erre összes jogait és visszkereseteit bárki ellen a biztosítótársaságra átruházta. A biztosítótársaság erre a német államot 2¥> millió frc.-ra perelte, mert a platina értéke 1920. jul. 10. ennyit tett ki. A francia-német Vdb. a német államot a kereset értelmében marasztalta ,.La Réunion francaise" c/a Német Állam. Recueil I. 770., Fr. R. I. 193.). A Bsz. ratifikálása után történt jogátruházást ugy kell a Vdb. szerint érteni, hogy az kiterjed a Bsz. alapján a Vdb. előtt emelhető kártérítési igényre is. A kár átértékelésére irányadó időpontul a Vdb. a követelés érvényesítésének napját tekinti. Ezzel szemben Kisch (Jurist. Wochenschr. 1922. 1154.) arra utal rá, hogy a tulajdonos sem követelhetett volna többet 575.000 frc.-nál, mert ha idejében megkapta volna a platinát, ő is csak ennyiért értékesíthette volna. A mi Kúriánk is a kártétel időpontja, szerint számítja a kár nagyságát. Az is bizonyos, hogy a törvényes cessio alapján a bizt. társ. nem kaphatna többet, mint amennyit ő fizetett. De természetesen a Vdb. hü az álláspontjához: in duhio durius — a német állam kárára. Dr. Szladits Károly. 14