Békejog és békegazdaság, 1922-1923 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám

A VEGYES DÖNTŐBÍRÓSÁGOK ÍTÉLKEZÉSE dések hatálybantartásának joga, melyet ez a szabály az entente-hatalmak előnyére kontemplál, csaknem illuzóriussá válnék. Joggal veti ezzel szembe Grimm (Jur. Woch. 1157. 1.), hogy a Vdb-nek nem feladata azt vizsgálni, hogy a Bsz. világos rendelkezésének alkalmazása gyakorlati eredménnyel jár-e vagy sem. A Vers. 299. cikk szóhangzata szerint is az entente-hatalom által fentartott szerződések csak az id. cikk szerinti hatálytalanná válás alól vannak kivéve („von der Aufhebung im Sinne dieses Artikels"). Természetes, hogy a szerződésből magából folyó hatálytalanulást a Bsz. nem akarhatta megszüntetni. A felek szerződési akaratán nyugvó háborús záradék eleszkamotálása ismét csak erőszakos félremagyarázása a Bsz.-nek a német felek károsítására. 4. Kártérítés háborús intézkedésekből. a) Kártérítés valorizálása. Alapeset : d'Hausen c/a Német Állam (Francia-német Vdb.. Recueil I. 896., szövegét 1. Békejog I. mell. 10. füz. 59. sz.). A Vdb. szerint a Bsz. teljes szabadságot enged a bíróságnak a Vers. 297. e) (Trianon. 232. e) ponton alapuló kártérítés megszabásában és a kárösszeg valorizálásában (ami szintén nem egyéb, mint a kár mennyiségi megszabása). Oly esetben azonban, amidőn a kártérítési összeg valójában készpénzkövetelést képvisel : a Vers. 297. h) (Trian. 232. h) szerint a valorizálás kötelező. Ilyen ..avoir en numéraire"-nek tekinti a Vdb. az olyan számadási tételt, amelyet a német sequester a francia fél terhére irt, s melyet a Vdb. kártérítés cimen törölt.*) E tétel következetes továbbképzése, hogy a német sequester foganatositási költségei és kiadásai is valorizálva járnak vissza a francia félnek (Schott c/a Német állam, Recueil I. 750. Fr. R. 192), kivéve, amennyiben a német állam esetenkint igazolja, hogy sequestrálás *) A Recueil-ben a d'Hausen-esetböl nyomdahiba következtében éppen annak indokolása mardt ki, miért tekintendő az ilyen törölt tétel „avoir en numcraire"-nek. Az indokolásnak ezl a részét a Recueil I. 890. lapon helyesbített szöveg szerint pótoljuk, mihez képest a Békejog I. mell. 10. füz. 94. lapján a „Mindezekből következik" kezdetű bekezdés elé a következő szövegrészt kell betoldani : „Nem lehet tagadni, hogy a jelen esetben „avoir en numéraire" forog szóban. Meri kétségtelen, hogy az az egyenleg, amely a sequester számadásában az érdekelt magánfél javára mutatkozik, ezen készpénzkövelelések ÍGuthaben, avoirs) kategóriájába esik, amint az a Vers. 297. függ. 2. (helyesebben 11.) §-ában van meghatározva. Minthogy ily számadásban minden kiadási tétel odavezet, hogy e kiadás erejéig az érdekelt készpénzkövetelése csökken, világos másfelől, hogy ha az érdekelt a számadást ily értelemben helyesbitteti, egy kiadási tétel töröltetik és ezért az egyenleg ugyanezzel az összeggel emelkedik, ugy hogy ez utóbbi összeget szintén készpénzkövetelésnek kell tekinteni. Ez a szemlélet, melyet maga a logika diktál, megegyezik a fentirt függelék 12. §-ával is, mely megállapítja, hogy a befektetések, amelyeket az ellenséges javak igazgatásáért felelős személyek a Szerződő Hatalmak állampolgárainak készpénzköveteléseit felhasználva, bárhol eszközöltek, megsemmisíttetnek és e követeléseket ezen befektetésekre való tekintet nélkül kell rendezni ; mert e rendelkezések szerint csakugyan a készpénzköveteléseket a befektetésre fordított kiadások összegével fel kell emelni ; amiből annál inkább folyik, hogy az ilven készpénzkövetelésbe beleértendők az olyan kiadások, amelyek mint az itt szóban forgók, tisztán fölösleges (superfétatoire) természetűek". 13