Békejog és békegazdaság, 1922-1923 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám

A VEGYES DÖNTŐBÍRÓSÁGOK ÍTÉLKEZÉSE d) Postatakarékpénztár. Az angol-osztrák Vdb. első ítéletében (YVatson Laidlow & Co. Ltd. c/a bécsi postatakarékpénztár ; Friedensrecht I. 195. 1.) marasztalta az osztrák postatakarékpénztárt angol honos javára fennálló csekkszámla-egyenlegnek fontban valorizált összegében. Osztrák részről azzal védekeztek, hogy a postatakarékpénztár nem honosa az osztrák köztársaságnak, hanem az utódállamokkal közös intézet. Ezt a kifogást a Vdb. elvetette ; kifejti, hogy a postatakarékpénztár az államtól különböző, önálló jogalany, mint ilyen magánjogi személy, tehát állampolgára annak az államnak, amelynek törvényei szerint alakult és működik és melyben székhelye van. (Ugyanezt mondta ki már a clearing-hivatalok strassbnrgi értekezlete, 1. Békejog I. mell. 9. füz. 81. 1.) Hivatkoztak az osztrákok arra is, hogy a Bsz. 198. (St. Germ. szerz. 215.) szerint a postatakarékpénztárak jogi helyzetét az utódállamok külön egyezménye van hivatva szabályozni és igy a Vdb. erészben nem bir hatáskörrel. A Vdb. szerint azonban ez a rendelkezés csak az utódállamok egymásközti viszonyára vonatkozik es nem érinti a postatakarékpénztár kötelezettségeit idegen államok honosaival szemben. Joggal mutat rá a Friedensrecht jegyzetirója, hogy ezt a döntést csak a volt osztrák és magyar monarchia belső viszonyainak nem ismerése sugallhatta. Persze, mikor az entente-ra kedvező, akkor az állami vállalat nem azonos az állammal ; bezzeg az államvasút mindjárt az állammal egyazon személy lesz. mihelyt a francia érdek ezt kívánja, mint a következő eset mutatja. 3. A háborús erőhatalom. Németország vétkessége. a) Erőhatalom a vasúti fuvarozásban. A háború elején ismételten előfordult, hogy menekülő francia honosok utipodgyászát a német vasutak a beállott forgalmi akadály következtében elárverezték. A francia károsultak most két alapon követelnek kártérítést : 1. a német államtól háborús rendkívüli intézkedés miatt : 2. a német vasutaktól a fuvarozási szerződés nem teljesítése miatt. A francia-német Vdb. (Dame Franz és külön Hourcade c/a Német Állam, elnök Sjoeborg, Recueil I. 781.. Friedensrecht I. 190. 1.) megállapította, hogy az ellenséges állampolgárok utipodgyásza ki volt véve a német kiviteli tilalom alól. tehát erészben nem állott fenn a német állam felelősségét eredményező háborús intézkedés. A károsult felek eszerint csak a fuvarozási szerződés alapján léphetnek fel, mely szerződés — minthogy az magánfél és állam (!) közt jött létre — a Vers. 299- 303. (Trian. 234238.) függ. 2. e) pontja értelmében hatályban maradt, s amelyre a német jog alkalmazandó. A németek már most azzal védekeztek, hogy a vasúti üzletszabályzat szerint a vasutigazgatóság jogosítva volt a nem továbbitható küldeményt elárverezni : a továbbithatlanság pedig a háborúban mint erőhatalomban lelvén okát, azért a vasút nem felelős. A Vdb. mindezt koncedálva, mégis marasztalta a német államot. Mert a Vers. 231-ban (Trian 161.) .Németország elismeite felelősségét a háborúért és következményeiért ' ; már pedig senki sem hivatkozhatik kifogásul oly tényre, melvért a felelősség egyedül őt terheli. Ez az ítélet összetéveszti az államot mint közjogi alanyt az államkincstárral mint magánjogi személlyel. A Vdb. a szerződésből eredő igényre nézve csak ugy bir hatáskörrel, ha az igény az államkincstár mint magánjogi jogalany ellen irányul (Trian. 239. b) 2. bek. : „állam11