Békejog és békegazdaság, 1922-1923 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám

A VEGYES DÖNTŐBÍRÓSÁGOK ÍTÉLKEZÉSE És a többi hitelezőkkel való konkurrálás sem zárná ki a felperes és alperes jogi egységét ; meri a hitelező és adós személyének egyesülése nem zárja ki ennek relatív hatálytalanságát azokban a viszonylatokban, amelyekben e különállás annak, akinek személyében az egyesülés beállott, jogos érdekében van (pl. örökös mint hagyatéki hitelező, polg. tvkv. tvjav. 1894. §). De e gyönge argumentumok dacára, is ugy áll a dolog, amint a Vdb. mondja : felperes és alperes formailag külön jogalanyok. Mélyebbről, az anyagi igazság rétegeiből kellelt volna felhozni a védekezést. Felfogásom szerint exceptio rfo/i-val lehetett volna megerőtleniteni a keresetet. Dolo petit qui id petit quod mox redditurus est. így pl. meg vagyok győződve, hogy bármely bíróság elutasítaná keresetével az angol társaságot, mint hitelezőt, ha a német társaságnak, mint adósának kezeset perelné. A kezes azt mondhatná : ő visszkeresetileg követelhetne megtérítést a német társaságtól : minthogy pedig a német és az angol társaság, ha nem is formailag, de gazdaságilag ugyanaz a személy : a felperes egyik zsebébe folyna be, amit a másik zsebéből ismét visszafizetni köteles. A jelen esetben a német állam nem más, mint a német honosságú társaságnak törvényes kezese. A magánjogi dolusnál az anyagi eredményt kell tekinteni, nem a jogi formákat. Fokozza az eljárás dölosus voltát, ha annak gazdasági eredményét tekintjük : az angol társaság fontot kap a német államtól ; ez utóbbi azonban a német adóstól a Reichsausgleichsgesetz értelmében csak márkát követelhet háború előtti árfolvamon ! Az angol társaság tehát nemcsak hogy megkapja pénzét, de ezenfelül — högyis mondjam csak parlamentárisán ? — a német állam zsebéből i ^y^zerüen kiszedi a különbözetet a font és a márka árfolyama közt. Még feltűnőbb a német állam károsítása, ha nem font-, hanem valorizálandó márkatartozásról van szó. Hozzá még : a német társaság sequestrálása miatt az angol érdekeltség kártérítést követelhet a német államtól a Vers. 297. e) [Trian. 232. e)] alapján. Ebből a szemszögből tekintve, az eset typikus példája a jó erkölcsökbe ütköző, contra honos móres jogérvényesítésnek. Szórnom dolog, hogy ehhez a Vdb. segédkezet nyújt. De talán a Vdb. ezen szinvakságát megmagyarázza a békeszerződések egész alapszinezete : ez magában véve annyira contra honos móres való. hogy ezen az alapon nehéz megkülönböztetni az egyes eseteknek különleges erkölcsi színárnyalatait. 2. Clearing. <i) Kamatoskamat. Az angol-német Vdb. (Schunck cv. Co. c/a Kummerlé. Recueil I. 854.. Friedensrecht I. 197. 1.) igen határozottan arra az álláspontra helyezkedett, hogy a clearingbe eső pénztartozások után kamatoskamat felszámítása akkor is ki van zárva, ha a felek közti szerződésben ez van kikötve. A Vdb. szerint a 231 cikk függ. 22. §. 2. bek.-nek az a rendelkezése, hogy kamat után nem jár kamat, cogens szabály, mely a szerződésen alapuló kamatoskamatot is kizárja. Bátor Viktor ellenkező véleményével szemben (Békejog I. 308. 1.) ez a döntés a felek közti egyezkedések során is figyelembe veendő. Ha a felek közt 5%-on felüli kamat van kikötve, ez irányadó ugyan, de a kamat tőkésítése ez esetben sincs helyén. [Részben másként a franciamagyar pénztartozási egyezmény szerint a magyar adós terhére, id. egyezni. 7. cikk b)] 9