Békejog és békegazdaság, 1922-1923 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1923 / 1. szám
DR. SZLADITS KÁROLY cia-német Vdh.-i precedenst megdöntötte volna, mégis német társaságnak nyilvánította az alperest, azon az alapon, hogy — ugy Anglia, mint a Német Birodalom, a jogi személyek honossága tekintetében hivatalosan a székhely elvét fogadták el. Nevezetesen ; Anglia a Treaty of Peace Ofder 1919, 2. pontjában ; Németország pedig a „Reichsministerium für Wiederaufbau" által kibocsátott „Anmeldungsbekanntmachung zum Reichsausgleichsgesetz" cimü rendelet (1920 IV. 30.) 5. §-ában. Ez egybehangzó hiteles értelmezéssel a kérdés kettejük közt a clearing tekintetéhen el van döntve. Nussbaum professzor a határozatnak ezt a részét igen éles elitélö bírálatnak veti alá (Jurist. Wochenschr. 1922, 1097. 1.). Formáijogi szemponthói bizonyára igaza van, hogy az idézett' német Bekannt.machung nem tekinthető hiteles értelmezésnek. De érvelése nem hat a belső igazság erejével. Mert az kétségtelen, hogy a német hivatalos álláspont mindeddig merev ellentétben volt az ,,ellenőrzési ' elvvel és a „székhely" elvi alapjára helyezkedett. A németek nem panaszkodhatnak, ha az angolok, akik ugyanezen elv alapján állanak, álláspontjukat elfogadták. Nussbaumnak az fáj, hogy a Vdb.-ok egyszer az ellenőrzési elvet fogadták el, amikor az entente érdeke ugy kivánta ; most pedig elejtik az elvet, amikor alkalmazása a német érdeknek válnék hasznára. Am ez nem egészen igy van. Mert először is : az angol-német Vdb. semmiképen sem lehet kötve a francia német Vdb elvi álláspontjához. Másodszor pedig : az angol-német Vdb. nem mondta ki, hogy általában elfogadja az ellenőrzési elvet és csak a jelen esetben mellőzi azj. Hanem : maga a bíróság kétségesnek jelzi, vájjon az ellenőrzési elvet (,,this hew conceptíon") valóban általánosnak fogadták-e i el a Bsz.-ben a szerződő felek és hogy különösen a clearing kérdésére mennyiben kívánták azt alkalmazni. De ennek vizsgálatába a bíróság nem bocsátkozott, mert a kérdést a clearinghcz való vonatkozásban Anglia és Németország közt — helyesen vagy helytelenül — a szerződő felek egybehangzó belső jogszabályai által eldöntöttnek tekintette. Az egészből az a benyomásom, hogy a németek védekezése, mint máskor is, nem volt egészen szerencsés. Mert az sem az angol, sem a neutrális bíróban nem kelthet jó benyomást, ha a németek azzal az elvvel állanak elő védekezésül, mely ellen eleddig oly hevesen hadakoztak. Érdemben feltétlenül a németeknek van igazuk. Az itélet igazság szerint tarthatatlan. Szépen fejti ezt ki Geiler az itélet szövegéhez fűzött észrevételeiben (Jur. Woch. 1922, 1159.). de Nussbaum is utal reá (id. h. 1099., a méltányosságra hivatkozással) . Csakhogy az érdemben sem látom elég mélyenjárónak a német védekezési. Mert nem elég azt mondani, hogy a két társaság egy és ugyanaz a személy. Formailag nem azonosak. Ezt a formai különállást a Vdb. ki is aknázza. Kifejti, hogy az adós >G. m. b. H. társaság német jog szerint jogi személy (a juridical entity), melynek személyisége különbözik azon társaságétól, amely üzletrészeit birja. így pl. — mondja a Vdb. — felszámolás esetében a felperest nem terhelnék az alperesi társaság adósságai és viszont a felperes mint hitelező az alperesi társaság többi hitelezőivel mint külön jogalany konkurrálna. Hát hiszen ezek az ellenérvek nem valami nyomatékosak. Mert az. hogy a felperest nem terhelik az alperes adósságai, a G. m. b. H. lényegét tevő korlátolt felelősségnél fogva akkor is állana, ha a kettő egyazon személy volna. 8
