Békejog és békegazdaság, 1922-1923 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám

A VEGYES DÖNTŐBÍRÓSÁGOK ÍTÉLKEZÉSE \I A VEGYES DÖNTŐBÍRÓSÁGOK ÍTÉLKEZÉSE*) 1. Jogi személyek honossága az államközi clearingben. A békeszerződések tudvalevőleg csak egy helyütt állítanak fel kritériumot a keresk. társaságok honosságára vonatkozóan : a vesztes államokbeli polgárok javainak visszatartását és felszámolását megengedő rendelkezésekben ugyanis az ily polgárokkal egyenlő tekintet alá vonják „az ellenőrzésük alatt álló társaságokat is"' (Trian. 232.6), Vers. 297. b) és 74.). Ez a sokat emlegetett ellenőrzési elv: systéme dit du control. A tudományos buvárlat szemüvegén át nézve, a nemzetközi magánjog általánosan elfogadott szabályától : a székheig irányadóságától eltérő ezt az elvet olyan kivételnek kellene tekinteni, amely mint jus singulare más esetekre ki nem terjeszthető íigy Baumgarten," Békejog I. 145. és köv. 1.). Éppen azért annak idején élénk' feltűnést keltett a francia-német Vdb. ítélete a Damaskus-Hamah vasút rt. c/a Bagdadi vasút rt. ügyben (az ítélet szövegét 1. Békejog I. melléki. 5—6. füz. 12. sorsz.), mely a békeszerződések alkalmazásában általános érvényűnek tekinti a mondott ellenőrzési elvet, vagyis eszerint tartja eldöntendőnek a keresk. társaság honosságát minden esetben, amelyben a Bsz. szerint „valamely társaság jogának gyakorlata valamely meghatározott nemzethez való tartozástól függ". A konkrét esetben a Vdb. hatáskörének megállapítása forgott kérdésben, az ellenségek közt kötött háboruelőtti szerződések elbírálása tárgyában (Trian. 239. b), Vers. 304. b). A Vdb. a két török vasúttársaságot a főrészvényesek honossága szerint franciának, illetve németnek minősítette és igy a köztük kötött szerződés elbírálására magát hatáskörrel bírónak jelentette ki. Ezt a döntést a német irodalomban élesen megtámadták (1. kül. Neumeyer D. Staatsangehörigkeit jurist. Personen u. das gem. DeutschFranz. Schiedsgericht, Zschr. f. Völkerrecht XII. 3 f.) és az abban kifejezett álláspontot visszautasították. Azért első pillantásra különösnek tűnik fel az a felháborodás, amely az angol-német Vdb.-nak eredményében ellenkező ujabb döntését fogadta (az esetet : Chamberlain & Hookham Ltd. c/a Solar Záhlerwerke, 1922 febr. 6. Borel elnöklete alatt, Recueil I. 722. 1., Jurist. Wochenschr. 1922, 1159. 1.). Az eset az volt. hogy a felperesi angol rt. a clearingbe bejelentette az alperesi hamburgi korlátolt felelősségű társaság ellen az ennek részére szállított áruk vételára fejében fennálló mintegy 23.000 font követelését. A német Reichsausgleichsamt ezt a claim-et azon az alapon tagadta meg, mert a felperesi társaság az alperesi G. m. b. II. egész alaptőkéjét birja, amit a felperes el is ösmer, mihez képest a két társaság egy és ugyanazon személynek tekintendő. Különben is, az egészen angol kézben lévő alperesi társaság nem tekinthető német honosnak, aminthogy már a háború alatt sequester alatt állott. Sajátságosképen a német Hivatal azzal is védekezett, hogy a Bsz. értelmében a keresk. társaság honossága az „ellenőrzési" elvhez igazodik és evégből hivatkozott a francia-német Vdb. fentidézett döntésére a damaskusi vasút ügyében. Ezen a ponton aztán érzékeny csalódás érte a németeket. Mert az angol-német Vdb., anélkül, hogy a fran* L. Békejog I. évf. 2., 4. és 7—8. tüzet. 7