Békejog és békegazdaság, 1922-1923 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 6-7. szám

1914-ben, újból 1,820.000 K községi kötvényt lett le 1920 márciusi szelvénnyel. A korábbi szelvények közül á budapesti bank eredetileg csak az 1914 szept. 1-i szelvényt váltotta be ; az Union Bank a befolyt összeggel a felperesekel elismerte, de utóbb 1919 szept. 1. a szelvényösszeget és időközi kamatait az Osztrák Magyar Banknál helyezte letétbe. Időközben a budapesti letéti helyen a későbbi szelvényekre cső összegek is befolytak ; az Union Bank azonban azokat csak ugy volt hajlandó a felperesek javára irni. ha elismerik, hogy az Union Bank — valorizáció kizárásával — egyszerűen csak koronákban tartozik a befolyt összegeket kifizetni. Seligman Brothers-cég — hosszas levelezés után — az angol-osztrák Vdb.-nál keresetet indított a bécsi Union Bank ellen körülbelül 88.000 font sterling erejéig azon a cimen, hogy ez utóbbi a felpereseknek valorizálva tartozik kiadni a kisorsolt községi kötvényeknek nála a budapesti bank által a kisorsolás folytán befizetett tőkéjét és az időközben beszedett szelvényjövedelmet. A Vdb. a keresetet 1922 december 14-én elutasította és a felperest költségben marasztalta. Az ítélet indokolásából kiemeljük a következőket : ... A bíróság véleménye szerint a háború kitörésekor az alperest szerződési kötelezettség terhelte a felperesek iránt az eredetileg letett kötvények őrzésére oly célból, hogy a felperesek azokra nézve a budapesti bankkal kötött zálogszerződésben részükre biztosított jogokat gyakorolhassák . . . Nem lehet azt mondani, hogy abban az időben az alperest a St.-Germ. bsz. 248. (trian. 231.) cikke alá eső bármely adósság vagy bárminő pénzbeli kötelezettség terhelte. Kötelezettségük a felperesek iránt semmi értelemben nem irányult pénz fizetésére, s azt nem lehet jószerével pénzbeli kötelemnek minősíteni. . Nehéz volna a kötvények őrzésére vagy akár kiszolgáltatására irányuló kötelezettséget (pénzbeli) adósságnak (debt) tekinteni. De ettől el is tekintve, az adós puszta késedelme folytán még nem száll a hitelezőre a zálogul lekötött dolgok tulajdonjoga. A Seligman-céget legfeljebb kielégítési vagy rendelkezési jog illette e kötvények tekintetében, de azok tulajdonosává nem lett. Az alperes és a felperesek közt a fentiekhez képest fennállott szerződés a háború kitörésekor a bíróság véleménye szerint felbomlott, minthogy az ezen felek között nem volt zálogszerződés, melyet mint ilyenl a Békeszerződés V. fejezetének függeléke 2. § e) pontjában fenntartott volna. Az alperes mindazonáltal birtokában maradt a kötvényeknek, amelyekről tudta, hogy azokat a felperesek a budapesti bank részéről követelésük biztositékául kapták. Ezzel az alperesre hárult, a jelen esetre is alkalmazható általános jogelvek szerint, a kötelesség, hogy a felperesek érdekeinek védelmére kellő gondosságot fejtsen ki. Ugyanerre a jogi eredményre vezet egyébiránt ebben az esetben egy másik párhuzamos gondoratfolyamat is. Az alperes egész magatartásával és az ügyben folytatott levelezése során is kifejezésre juttatta, hogy e kötvények tekintetében a felperesek- érdekében kíván eljárni érdekeik védelmére. Ezzel, az Európaszerte elismert jogelvekhez képest, mint negotiorum gestor (megbízás nélküli ügyvivő) kötelességévé vált, hogy gondosságával helytálljon a magára vállalt szerepben. E részben vitássá vált a felek közt, hogy az alperes köteles volt-e a rendes és szakértő kereskedő gondosságát kifejteni a római jogi bonus paterfamilias mintájára, vagy pedig csupán azt a gondosságot, amellyel saját ügyeiben szokott eljárni. A bíróság, tekintettel az eset összes körülményeire, nem tartja szükségesnek, hogy e kérdésbe belebocsátkozzék, mert azt találja, hogy az alperes eljárása a vitás ügyben semmikép sem maradt alatta a gondosság szigorúbb mértékének. Ebben a vonatkozásban le kell szögezni, hogy a bíróság ténymegitélése szerint a felperesek és a budapesti bank közt kötött zálogszerződés tárgya gyakorlati szempontból most is ugyanaz, mint a háború kitörésekor volt. A bíróság továbbá nem lett meggyőzve arról, hogy a felperesek helyzete biztosítékuk tekintetében kedvezőbb lett volna a mostaninál, ha az alperes bármily irányban máskép járt volna el a fennálló lehetőségek korlátai közt, mint ahogy valóban eljárt. Hivatkozás történt ugyan arra, hogy a háború kitörése után, az alperes kezéhez lefizettetett a kérdéses községi kötvények névértéke és hogy ehhez 41