Békejog és békegazdaság, 1922-1923 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1923 / 6-7. szám
képes! az alperes oly tartozásba jutott a Seligman Brothers cég iránt, amely osztrák honosokkal kötött szerződésből eredt és igy a 248. (231.) cikk 2. pontja szerint fizetendő. A lényállás alapján azonban a biróság nem állapíthatja meg, hogy az alperes természetben és tényleg fizetést vett fel a kérdéses kötvényekre vagy azok fejében, vagy hogy az, ami irányában c tekintetben történt, bármely időpontban többet jelentett volna, mint egyik biztosítéknak másikkal kicserélését. De még ha azt lehetne is mondani, hogy az alperes tényleg fizetést kapott a kötvényekre, a biróság nem hiszi, hogy a zálogszerződésre tekintettel, amelynek a kötvények tárgyai voltak, alperes a fizetést oly módon vagy oly körülmények közt kapta, hogy a felperesek iránt ebből eredő kötelezettsége a Békeszerződés idézett rendelkezése értelmében fizetendő adóssággá váll volna. A keresetnek azon része tekintetében, amely a szóban forgó kötvényeknek időközönként esedékessé vált szelvényeire eső összegekre irányul, a helyzet hasonló, mint a kéréseinek már fent tárgyalt részére nézve. A biróság nem állapithalja meg tényként, hogy ez összegek bármely részét az alperes a felperesek részére vette fel, vagy hogy gondatlanul elmulasztotta azok felvételét. De nem állapithatja meg a biróság jogként sem, hogy az alperes részéről bármikor is adósság vagy más pénzkötelem állott volna fenn a 248. (231.) cikk értelmében a felperesek iránt e szelvények vagy a rájuk eső összegek tekintetében. Ehhez képest a biróság ugy határoz, hogy ezen választott bírósági igény alapján a felperes Seligman testvérek semmit sem követelhetnek a bécsi Union-Banklól és elrendeli, hogy a felperesek 350 £ költséget fizessenek. 33. Likvidálások Jugoszláviában. (Német-jugoszláv Vdb. 1922. X. 1., Schuhmacher c/a SHS állam. Friedensr. II. 48.). Német állampolgár, kinek javait Ószerbiában kényszeruton likvidálták, nem igényelheti a likvidációs összegnek kezéhez kifizetését a Vers. 297. h. utolsó bekezdés szerint. A SHS állam nem tekinthető a Bsz. értelmében uj államnak. (Ez az Ítélet a német polgárok hátrányára dönti el a kérdést, melynek előzményeiről 1. Friedensvertrag 1922. 109. 1. Az ítélet hátrányos visszahatással lehet magyar honosok érdekeire is, a Trian. 232. i) alkalmazásában.) 33. Háború alatt kötött szerződés. — A Bsz.-t nem szabad kiterjesztően értelmezni. — Magán-kompromisszum. Hadüzenet után keletkezett tartozások nem esnek bele a clearingbe. A hadüzenet után kötöttnek tekintendő a levél utján létrejött szerződés, amely levelet az egyik fél a hadüzenet előtt küldte el, de a másik csak hadüzenet után kapta meg. (Francia-német Vdb. 1922. VI. 3. Banque Franchise et Italienne c/a Warburg & Co, Recueil II. 249., Friedensr. II. 36.). Ugyanezt az elvet kimondotta a német-belga Vdb. 1922. X. 9. Brixhe & Deblon c/a Württembergische Transportgesellschaft esetben (Recueil II. 395., Friedensr. II. 44.) : 1918 okt. 10. kötött biztosítási szerződés nem esik a Vers. 296. (Trian. 231.) alá, mert a szerződés a háború alatt köttetett. Ez az ítélet egyúttal kimondja, hogy a Bsz. valamely rendelkezésének kiterjesztő értelmezése nincs helyén, mert a Bsz. nem törvény, hanem szerződés. Igaz viszont, hogy a Bsz. értelmezésére azt a szabályt sem lehet alkalmazni, hogy a szerződés azon fél hátrányára értelmezendő, aki szerkesztette és annak javára, aki azzal kötelezettséget vállalat, mert oly magánjogi rendelkezésekről van szó, amelyek a Magas Szerződő Felekre sem jogokat, sem kötelezettségeket nem háritanak. Választott bíróságra vonatkozó szerződési kikötés hatálytalan, amennyiben az eset a Vdb. hatáskörébe tartoznék.* * A magán-válaszloll biróság kizárásának kérdése nem ilyen egyszerű ; 1. a kérdésre Kráhl Vilmos kitűnő fejtegetéseit. Békejog I. évf. 7—8. fűz. 228. lap. 42
