Békejog és békegazdaság, 1922-1923 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 6-7. szám

SZEMLE siiás. Az egyezmény lehetővé teszi a háború előtti pénztartozásokra vonatkozóan a felek közt egyességek kötését (1923 márc. 31-ig) és megengedi, hogy az osztrák honos Olaszországban lefoglalt vagyonát a maga egészében fordíthassa ottani tartozásai törlesztésére vagy engedhesse át más osztrák adósoknak ugyanerre a célra (az olasz állam azonban az ily kérelmét elutasíthatja, ha az olasz államérdekkel ellenkezik). Az osztrák kiegyenlítő hivatal arra törekszik, hogy az egyességek teljesítésére lehetőleg az Olaszországban lefoglalt javak használtassanak fel és azért általában csak oly egyességeket hagy jóvá, amelyek szerint az egyességi összegnek legfeljebb 25%-a teljesítendő készpénzben, a többi pedig az adósnak saját vagy más osztrák honostól átvett olaszországi sequestrált javaival törlesztetik. (Friedensrecht II 3. sz. 29. í). Vicinális vasutak nosztriflkálása. A „Narodny Listy" f. évi január 28-iki számában beszámol a miniszter* közi nosztrifikáló bizottság ujabb határozatáról, mellyel a következő vasutakat kötelezte nosztrifikálás és repatriálásra. Ezek a vasutak : a zsolna— rajezi, hontvármegyei, rimaszombat—poltári, gölnicvölgyi, pozsony—komáromi, hőlak—tr.-teplici, árvavölgyi, eperjes—bártfai, hőlak—nemsolednicrónai, losonc—gácsi, losoncvidéki, zólyombrézó—tiszolci, homonna— takcsányi, besztercebánya—hermándi, nagytapolcsány—trencsénbossányi. A nosztrifikálás alá eső vasulakban az állam 9 millió 700 ezer korona értékű törzsrészvénnyel van érdekelve. Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy a Romániához csatolt vicinális vasutak törzsrészvényeiből 39 millió 90Ö ezer korona névértékű eimlet van az államkincstár birtokában. Dr. K. 0. A magyar birói gyakorlat köréből.* l.-Prágai hitelező követelésének valorizálása. A prágai vevő a véleláti le nem bélyegzett osztrák-magyar bankjegyekben fizette ki a budapesti eladónak. Az áru minőségi hiánya miatt a vevő az ügylettől elállolt és 1920. évben indított keresetében annyi cseh koronát követelt vissza, amennyi osztrák-magyar koronát fizetett. Mert a K. T. 324. §-a szerint az ő telepe a fizetési hely és ott a cseh korona a törvényes pénznem. A felfüggesztési (9590/1922 M. E. sz. rendelet) a Kúria nem rendelte el, hanem kimondotta, hogy cseh korona nem jár. Mert a K. T. 324. §-a csak a kölcsönön és ehhez hasonló jogcímen alapuló tartozásokra alkalmazható, a fizetési hely tehát nem a prágai hitelező telepe. Az eladó különben is — tekintet nélkül a fizetési helyre — csak azt tartozik visszafizetni, amit valóságban fiziélésül kapott, vagyis az 1921 : XIV. t.-c. 2. §-a értelmében az Osztrák-Magyar Bank jegyei helyébe lépett magyar államjegyeket. Mivel azonban a vevőnek az általa előre lefizetett vételárt teljes összegében vissza kell kapnia, vagyis annyit, amennyi a fizetett összeg teljes egyenértéket képviseli : eladó mai magyar koronákban annyival többet köteles visszafizetni, amennyivel a magyar korona vásárlóereje a vételár előre fizetése óta kevesbedett. (Kúria IV. ,1686/1922.) ; A per visszakerülvén a bpesti kir. Ítélőtáblához, ott a következő meglepő fordulat állott be : Kitűnt, hogy a Kúria fenti ítélete alapján a felperes a korona értékromlása cimén sokkalta többet kapna, mintha a magyar adós a tartozást az eredetileg kövelelt cseh koronában tartoznék kifizetni. Ezért a kir. tábla (5376/21. sz. a.) kimondotta, hogy a Kúria Ítéletébe „nyilván belcérlendő az a feltételezés", hogy a megítélendő összeg még sem haladhatja ineg azt a legfelső határt, amelynek erejéig a cseh felperes követelését a trianoni bsz. értelmében -— a még megállapítandó pénznem és átszámító árfolyamhoz képest — érvényesíteni jogosult. Minthogy pedig a 231. d) szerint a cseh-magyar tartozások rendezésére irányadó pénznemei és átszámító árfolyamot a jóvátételi bizottság még nem állapította meg : a kir. tábla a i: L. Békejog II. évi'. 2. fii/. ;'>.'>. I. és 3- 4. füz. 01. I. 153