Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 2. szám

BÉKEJOG ÉS BÉKEGAZDASÁG nézve a békeszerződés mindenütt az entenie-állam valutáját jelenti ki irányadónak (hitelezőre és adósra egyaránt) s az átcsatoll részekkel szemben fennálló non-exigible tartozások lerovása tekintetében véleménvem szerint egységesen az adós (törlesztéses jelzálogkölcsön esetében a dologi adós) valutája lesz az irányadó. Ennek az elvnek általánossá tétele tehát nem azt jelenti, hogy. viszont a magyar adós is az illető utódállambeli hitelező valutájában lesz kénytelen fizetni, hanem ellenkezőleg azt, hogy a.magyar adós a cseh, román és jugoszláv (átcsatolt terüleíbeli) hitelezővel szemben a háború befejezése után esedékessé váló tartozását magyar koronában fogja leróhatni. Igaz, hogy az utódállambeli valuták nagy értékeltérései niellett ezen alapelv alkalmazása adott esetben bonyodalmakra vezethet. így pl. a francia tárgyalások során felmerült az az aggály, hogy a cseh biztosítótársaságok, amelyek Ausztriában nagymennyiségű jelzálogos kölcsönöket adtak, súlyos helyzetbe jutnak, ha az osztrák adósok az annuitásokat osztrák koronákban fizethetik. Ámde az ilyen eltolódások a gazdasági kríziseknek szükségszerű kísérői. Azzal a kívánsággal szemben, hogy az utódállambeli adósok a jelzálogos annuitásokat az ő valutájukban fizessék, az utódállamok esetleg azt az ellenkivánalmat fogják támasztani, hogy akkor viszont a magyar intézet az illető utódállamban elhelyezett záloglevelek kamatoztatását és törlesztését is az illető állambeli valutában teljesítse. Ezzel a tendenciával szemben azonban, amely különösen Csehországban már felmerült*), a védekezésnek a fentieken kivül másik igen erős eszköze is áll rendelkezésünkre. Ez az eszköz pedig a záloglevéltörvény, a záloglevél nemzetközi jellegű jogi természete és ezen zálogleveleknek nagyarányú elhelyezése a volt osztrákmagyar monarchia területén kivüli országokban. A záloglevél pupilláris biztonsága érdekében mindenütt a világon a törvényes eszközök maximuma van kimerítve és ezek között áll elsősorban az, hogy az összes jelzálogos követelések minden egyes intézetnél a záloglevelek összességének szolidáris biztositékát alkotják. Sem a jelzálogos követelések egy részét nem lehet a szolidáris biztosítékokból kivonni máskép, mint a törvény álíal^negengedett módokon, sem a záloglevelek egy csoportját nem lehet egy kihasított jelzálogos fedezet alapján *) Sőt a csehek odáig mentek az egyoldalúságban, hogy mint már emiitettem — a jelzálogos adósokai feljogosították, hogy annuitásáika*! névértékben magyar koronában fizessék. (Az 1920 január 27-iki rendelet szerint még a nem-esedékes tőkerészleteket is ! Ezt utóbb módosították és a már lejárt tartozásokra korlátozták) Ezzél- szemben az 1920 ápr. 15-iki csehszlovák törvény szerint (a külföldi pénzintézetek fiókjairól) a magyar intézetek fiókjai részére továbbműködésük engedélyezését ahhoz a feltételhez kötötték, hogy ezen intézetek a Csehszlovákiában elhelyezett zálogleveleik után a fizetéseket cseh pénzben kötelesek teljesíteni és a.koronacimleteket szokol-cimletekre kötelesek kicserélni ! 36