Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1922 / 2. szám
BÉKEJOG ÉS BÉKEGAZDASÁG külön záloglevél-blokká meglenni. Ebből következik például az is, hogy ha valamely intézet frankra vagy fontra szóló zálogleveleket bocsátott ki, akkor ezeknek a zálogleveleknek jelzálogos törvényszerű fedezetét a jelzálogos követelések összessége csak azoknak korona-összege erejéig adja meg; mindéi, ezenfelül teljesitendő fizetés, amely a valuta katasztrofális eltolódásából következik, a kibocsátó intézet egyszerű, minden más függő tartozásával egyformán minősülő tartozása, amelyre a záloglevél-hitelezők külön biztosítására rendelt különleges intézkedések. semmi-képen nem vonatkoznak, ami például csőd esetén igen nagy mértékben módosítaná az akticák felosztását. Világos tehát, hogy ha a békeszerződés alapján az osztrákmagyar koronaérték megszűnésének és a successiós államok uj Valutájának behozatala következtében a záloglevelek öszszesség'ét szolidárisán fedező jelzálogos követelések egy része a successiós államok valutájában lesz is fizetendő, ez semmi körülmények között nem szolgálhat a successiós államok záloglevél-hitelezőinek javára, mert hiszen ez ellen a francia, a hollandi, a svájci és a német záloglevél-tulajdonos joggal protestálhat ; ugyanazzal a joggal tiltakozhatik a magyar záloglevélhitelező is. Még csak egyet. Az a felfogásom, amely szerint minden eszközzel oda kell hatnunk, hogy a successiós államokban létező jelzálogos és községi követelések annuitásai ezen államok valutájában fizettessenek be, a crédit mobilier intézetek részéről bizonyos idegenkedéssel fogadtatott, mert ebben a cseh, román és jugoszláv álláspontnak — a „dettes exigibles"eknek saját valutájukban való megfizetésére nézA'e — megerősítését vélték látni és talán abban a felfogásban voltak, hogy ez a követelésünk az egyezkedési tárgyalásokat a dettes exigíbles-re nézve nehezíteni fogja. A fenti fejtegetések után majdnem felesleges ezen felfogás tarthatatlanságára' reámutatni. Mégis legyen szabad még egyszer utalnom arra,- hogy a kétfajta kötelemnek egymáshoz semmi néven nevezendő köze nincsen. A dettes exigibles fizetésére nézve a békeszerződés 231. és 254. §-ai intézkednek és a 254. §. kiterjesztő értelmezésére vonatkozó minden tendencia tarthatatlan, mert illogikus. Ez az intézkedés az entenle valutájában, vagy successiós állambeli valutában való fizetést mondja ki, akármilven állampolgár az adós, vagy hitelező. A non-exigibles tartozásokra nézve pozitív intézkedés nincsen. Csak a 198. provideálja a fent kifejteit módon az intézkedés lehetőségét va^y egyezség, vagy arbiteri döntés alapján. Az igazság tehát az, Hogy "a non-exigibles tartozásokra nézve alkotandó szabályozásból az exigibles tartozásokra nézve semmiféle következtetéseket vonni nem lehet. De ez a félelem annál tarthatatlanabb; mert föltéve, de meg nem engedve a 37