Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám

BÉKEJOG ÉS BÉKEGAZDASÁG az állam ne terhelje meg az adóst a válutatártozás egész súlyával, amikor hiszen a tartozás terhének ilyetén súlyosbodása éppen az államnak közérdekben kibocsátott korlátozó intézkedéseiből állott elő. Sőt még jogi kifogással is élhetne a valutaadós az állam visszkeresete ellen olyan esetekben, amikor belföldön lerovandó, nem „effektív" valutatartozásról volt szó. Mert az ilyen tartozást az adós a keresik, törv. 326. §-a értelmében a Kúria megállapodott gyakorlata szerint a lejáraikon árfolyamban koronában fizetheti. Ha tehát a magyar állani a bsz.-ben az ilyen valutatartozásoknak is effektive való lerovására kötelezte magát: ezzel az adós kötelezettségén túlterjedő terhet vállalt, amely az adósra nem tartozik, s amelynek az állam terhére eső lerovásával a magyar adós nem gazdagodott. 6. A kifejtettekkel szemben a fiskus érdekében azzal lehet érvelni, hogy az állam akkor, amikor a koronatarlozásokat valorizáltan, a valutatartozásokat pedig effektive számítják fel a terhére : nem az adós tartozásán túlterjedő terhet rótt le, hanem mint kezes, az illető főadósnak a bsz.-ben körülirt tartozását törlesztette és igy, miként minden más esetben a fizető kezes, a lerótt tartozás egész összegéig támaszthat visszkeresetet. Ez az álláspont azonban legjobb esetben is csak formális jogi érvekre támaszkodik és nem az életviszonyok belső igazságára. Mindenekelőtt — mint már fentebb említettük — felettélj]) ikétes, hogy a bsz. a pénztartozás terjedelmét az egyes adósok terhére is szigorítani akarta-e, avagy csak az állam felelősségének terjedelmét szabta-e meg? Ugyancsak kétes az is, hogy a 231. b) szerint az állam „felelőssége" kezesi felelősséget jelent-e*), avagy csak egyszerűen kötelezettséget nemzetközi jogi értelemben? De még ha mindez a kétes praemissa helytállana is, semmit sem bizonyítana a helyes jog szempontjából az adósak ellen. Mert ha a bsz. csakugyan magát az adós felelősségét is súlyosbította a valorizáció stb. által : akkor az állam ezzel olyan különleges terhet rótt, burkolt hadikárpótlásul, egyes állampolgárok terhére, amelyet a jog helyes elvei szerint a közösségnek kellene viselnie. Az állam ugyanis polgárainak nem mérhet kétféle mértékkel : nem mondhatja, hogy aki a háború előtt belföldinek lett 1000 koronával adósává, most is 1000 koronával tartozik, aki azonban francia hitelezőnek vált ugyanakkor ngvanannyival adósává, az most 40.000 koronát fizet. *) Isay — kellő indokolás nélkül ..Ausíallsbürgschaíf-nak nevezi az állani ídelősségét. (D. priv. Rechte u. Interessen irii FV. 6S.) 20