Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1922 / 1. szám
BÉKEJOG ÉS BÉKEGAZDASÁG Viszont az adós az által, hogy tartozása a beszámítás következtében megszűnt, a saját állama rovására gazdagodott, mert hiszen a tartozás kiegyenlítésének a terhét az állam viseli (egyrészt a beszámításra igénybevett követelésekért nyújtandó kártalanítás terhét, másrészt a passziv egyenleg fizetésének a terhét). Ebből tehát az következik, hogy a hitelező nem igényelhet nagyobb kártalanítást, mint amennyit igénybevett követelése kitett ; ezt azonban mindjárt igényelheti, amint az igénybevétel megtörtént. Másfelől az adós gazdagodása cimén nem kötelezhető nagyobb fizetésre, mint amekkora az ő megszűnt tartozása volt ; ezt viszont mindjárt megfizetni köteles, mert az ő felszabadulása az állam rovására már a jóváírással beállott. 5. Ezekből az egyszerű tételekből le lehet szűrni a belső elszámolás világos jogi alapelveit. Eszerint a hitelező valorizált koronaköveleléseinek csak a névértékét követelheti az államtól kártalanításul ; viszont az adós ugyancsak csupán névéilékben tartozik az államnak megfizetni megszűnt koronatartozását. Az, hogy az állam még valorizációs különbözetet is kapott az igénybevett követelés fejében, éppoly kevéssé tartozik a hitelezőre, mintha az állam más alapon (pl. hadiszolgáltatásul) igénybevett vagyontárgy eladása utján jut nyereséghez. De viszont az adósra sem tartozik az, hogy az állam a valorizációs különbözetben nagyobb terhet vállalt magára, mint amennyit a tartozás kitett. Akármennyit fizetett is az állam, az adós csakis koronatartozásának ..névleges összegével" gazdagodott. Másfelől az eredetileg idegen valutára szóló tartozásoknál : a hitelező a valutakövetelés egész összegét igényelheti kártalanításul, mert ekkora értéket vontak el tőle ; viszont az adós is prima facie egész valutatartozását tartoznék az államnak megfizetni, mert hiszen ennyi az, amitől szabadult. Mindazonáltal a valutaadós ezen teljes megtérítési kötelezettségével szemben a jogrendszer más részeiből meríthetne védő érveket. A valutaadós nevezetesen arra hivatkozhatik, hogv az állam őt a fizetési tilalmak kibocsátásával meggátolta az idejekorán való fizetésben ; a devizaforgalom korlátozásai utján pedig meggátolta abban, hogy idejében idegen valutákkal fedezze tartozását. A háború előtt a külföldi valutáikkal egyenértékű aranyvalutánk volt és igy az adóstól rendes gondosság mellett sem lehetett megkívánni, hogy külföldi tartozásait külföldi valutákban fedezze. A háború első idejében pedig volt ugyan devizaforgalom, de akkor meg erkölcsi nyomás gátolta meg az adóst idegen valuták szerzésében. Igaz, hogy ezekből az intézkedésekből nem lehet jogi ellenköveteléseket formálni az állam visszkereseti igénye ellen ; de mind e szempontok elegendő törvényhozási indokul szolgálnak arra nézve, hogy 19
