Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám

BÉKEJOG ÉS BÉKEGAZDASÁG iapittátnak meg (Richtlinien) és pedig külön az ellenséges területen történt vagyon-likvidálás, külön a magánosok kezében lévő hadianyag, valamint a jóvátételként átadandó állatállomány igénybevételére vonatkozólag ; mindezek helyébe a közelmúltban törvények léptek (1921.' július 21. Verdrángungs-, Kolóniai-, Auslauds-Schádengesetz, és az eljárások alakiságát szabályozó Entschádigungsordnung). Ezek a törvények és rendeletek, valamint a gazdasági bíróságoknak az azok alapján időközben bámulatos kazuisztikával kidolgozott döntvényjoga a legnagyobb tiszteletre és figyelemre méltó. A germán szellem nagysága nem is mutatkozhatott szebben, mint a bukás következményeinek méltóságteljes viselésében és a nemzet összes erőforrósai között való egyenletes szétosztásában. Oly precedens keletkezeti: azonban ezáltal, amelyet figyelmen kivül a többi hadviselő állam sem hagyhat. A győztes és legyőzött államok sorában egyformán pusztított a háború. Mindenütt gondolkozni kellett azon, hogyan történjék gondoskodás azokról, akiket az utóbbi évek gazdasági fordulása létalapjukban támadott meg; milyen alapon nyerjenek kielégítést a mozgósított csapatok rekvizieióinak, vagy az ellenség gazdasági háborús intézkedéseinek áldozatai. Általában a német rendezési törvények alapelvei mindenütt elfogadást nyertek. Már most nehezen képzelhető el, hogy pL egy magyar és egy német állampolgárt közösen károsító esemény következményei más és más szabályok szerint ítéltessenek meg, hogy a közös üzletnek az ellenség által való tönkretételéért az egyik teljes kártérítést kapjon, míg a másik magára hagyatva, saját erejéből keressen uj életalapot. Komplikálja az amúgy is bonyolult helyzetet az éppen a volt szövetségesek közti sürü gazdasági kapcsolat, valamint a magánjogi szabályoknak rokonsága ; a békeszerződést végrehajtó magyar törvénynek ezért — noha a magyar állam teherviselőképessége Németországéval nem hasonlítható össze — nagy mértékben kell az ottani analóg intézkedésekre támaszkodnia. A végrehajtó törvénnyel szemben fokozott mértékben érvényesül a törvénnyel szemben támasztott kívánalom : a közmegnyugvás. Világosan el kell határolni a hatásköröket és megjelölni vagy létesíteni az egyes szerveket, amelyekre szükség van. Oly mélyek az egyéni szabadságokat és a vagyonjogi viszonyokat érintő hatások, hogy azokhoz csak birói kézzel szabad hozzányúlni. Nem képzelhető és nem kívánható, hogy parlamentünk az összes részletkérdésekkel foglalkozzék ; az ilyen lebonyolítási módszer hosszadalmasságai és ki számithatatlan eshetőségei azt erre egyaránt alkalmatlanná teszik. A felhatalmazásnak mégis, amelyre a kormánynak szüksége van, szük határai lehetnek ; az összes ideiglenes természetű intézkedéseket közigazgatási uton kell ugyan ellátni, az igy előállott helyzet végleges 14