Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám

BÉKEJOG ÉS BÉKEGAZDASÁG magyarázat elvénél fog\a nem találhatunk benne oly felhatalmazást a kormány részére, amely rendes kormányzati hatáskörén i'/.vül eső cselekmények elvégzésere vonatkoznék; viszont nem rendelkezik a §. a nemzetgyűlés hozzájárulásának formájáról. Minthogy a ner ^eigyűlés alkotmányos törvényhozásunknak csak egyik tényezője, az e szakaszban foglalt rendelkezés nem foglal magában törvényes felhatalmazást bázhalározattal jóváhagyott kormánvinlézkedesnek oly körre való kiterjesztésére, amely rendszerint a törvényhozás elé tartozik.. Más szóval a becikkelyező torvény 2. szakasza nem jelent egyebet, mint a békeszerződés összes következményeinek csupán általános, inkább közjogi természetit elfogadásának és végrehajthatóságának kimondását. Nem ad lehetőséget egyébre, mint a törvényhozás körébe egyáltalában nem tartozó területnek kormányzati hatáskörben való szabályozására ; nem vonatkozik azonban a törvényhozásilag már megállapított szabályok és tételek lerontására, azaz korábbi törvénnyel ellentétes intézkedések megtételére. A magyar kormánynak a békeszerződés végrehajtása érdekében eddig tett intézkedéseiből e felfogás nem állapitható meg kétségtelenül. Az eddig megjelent rendeletek részint a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvénvben foglalt felhatalmazásra hivatkoznak (igy a magyar leiszámoló hivatal szervezéséről szóló 5291—1919. M. E. sz. és az annak a pénzügyminisztériumba való beolvasztásáról szóio 100—1921. M. É. sz. rendeletek), részint pedig közvetlenül a békeszerződés egyes cikkelyeire (a fegyver- és hadianyag behozatalának megtiltásáról szóló 7144—1921. M. E. és a légi járómüanyag bejelentéséről és lefoglalásáról szóló 40536—XI. 1921. Ker. Min. sz. rendeletek, amely utóbbi alapján a katonai ellenőrző bizottság már megsemmisítette polgári használatban levő repülőgépeinket, anélkül, hogy a kártérítés kérdése még csak érintetett volna). Nem jelölik meg a jogalapot, amelyre támaszkodnak, a pénzügyminiszternek a francia hitelezőknek teendő egyességi ajánlatokról szóló rendeletei (2547—1921. s ennek 4 rendbeli kiegészítései). Valamennyi rendelet alapja, azt hiszem, téves és pedig két okból. Az összes, kivételes háborús felhatalmazási törvények célja a hadmüveletek sikerének előmozdítása ós biztosítása. Noha a háború folyamán e felhatalmazás ismételten kibóvittetett és az alaki és anyagi magánjog határai előtt sem állt meg, kétségtelen, hogy rációja ezzel sem nem tágult, sem nem változott. A hadmüveletek befejezése és folytatása között különbséget keresni, szőrszálhasogatás volna ; nem terjedhet ki azonban e törvények hatálya a háború likvidálásának évtizedekre kiterjedő feladataira. Ugyanezt a disztinkciót állapítja meg a kivételes hatalom tartamát legutóbb meghosszabbító 1920 : VI. t.-c, mely céljául az ország belső rendjének és közbiztonságá12