Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám

BÉKEJOG ÉS BÉKEGAZDASÁG Ily körülmények között nem gondolhatunk a trianoni békeszerződésnek uno ictu keresztülvitelére. Boncolnunk és rendeznünk kell a benne foglalt, hatalmas és kevéssé áttekinthető anyagot; csoportosítanunk és egyenkint megérlelnünk egyes részeit. Függetlenül a trianoni okmány számunkra idegen szerkezetétől, át kell annak tartalmát formálnunk és a végrehajtás során egyedül saját jogrendszerünket követhetjük. Ezt az eljárást követte Németország is, ezen az uton halad Ausztria ; sőt, a különiéíe nemzetiségű jogelemek tarkasága folytán, a l'ejezetenkint való életbeléptetés módszerét kényszerültek követni a győztesek is. Emellett szólnak más szempontok is. Németország különösen messze tart már a miénkkel sokban azonos rendelkezések foganatosítása körül. Az a rengeteg homály és kétértelműség, mely a békeszerződéseknek sokszor legfontosabb szakaszait övezi, kívánatossá teszi a már egyszer elfogadott értelmezések figyelembevételét, különösen, ha meggondoljuk, hogy a volt szövetségeseinkkel szemben hozott döntések nagyrésze reánk is ki fog hatni. A Hythe-i, párisi, londoni, Spaa-i és bruxelles-i konferenciák részben az osztrák és magyar kérdésekkel is foglalkoztak ; a legfelsőbb tanács valamennyiünknek legfőbb birája ; a jóvátételi bizottság magyar szakosztályába, valamint a nemzetközi döntő biróságokba előreláthatólag ugyanazokat a személyeket fogják ellenfeleink delegálni, akik balsorsunk osztályosaival szemben is már eljártak. Szívleljük meg tehát az ő tapasztalataikat és maradjunk a járhatóknak bizonyult, kitaposott ösvényeken. A végrehajtás formai előfeltételei körül az irodalomban hosszú vita folyt. Szembekerült itt az angol-amerikai felfogás, mely szerint a nemzetközi egyezmények és szerződések a ratifikálás következtében minden további aktus néllkül az összes állampolgárokkal szemben, tehát belső viszonylatban végrehajthatók (v. ö. amerikai Nolan-Bill, 1920.), és az európai, mely az egyes államokban való végrehajthatóság kifejezett törvényhozási kimondását elengedhetetlen kelléknek tartja. Erre az utóbbi állásnontra helyezkedett a magyar törvényhozás is. A békeszerződést becikkelyező törvény 2. §-a akként rendelkezik, hogy „az e törvénybe iktatott okmányokban (t. i. a békeszerződésben és mellékleteiben) foglalt kikötéseket a minisztérium hajtja végre, de amennyiben az evégből szükséges rendelkezések a törvényhozás tárgyaira vonatkoznak, a nemzetgyűlés előzetes hozzájárulását kell kieszközölnie". Vizsgáljuk e szavak jogi hatásait. kz egyes rendelkezisek végrehajthatósága ugyan ki van itt mondva ; nem nyert azonban elintézési a hatáskör kérdése. A femi szöveg ugyanis lobb lehetőséget enged meg. Mégis, a minden felhatalmazással széniben alkalmazandó szük törvény11