Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 7-8. szám

ÖRÖK SEMLEGESSÉG azonáltal szerzőnk igen találóan mérlegeli általánosabb fejtegetéseinek során (92—97. oldal) Svájcnak részben szerencsés, részben szerencsétlen helyzetét, melyet reája nézve PuiVerstaat minőség.', illetőleg semlegesített volta jelentett. Nemzetközi jogi ismertetés oldaláról voltaképen az egész nagyterjedelmü harmadik fejezettel kevéssé kell foglalkoznunk, mert szerző ebben a részben túlnyomóan az illető neutrális országok természetes és mesterséges határainak megoszlását, a vízrajzi alakulatok kihatását, a hegyrajzi viszonyok hatását s ezután hosszan az etnográfiai kapcsolat múltját és jelenét, és nagyon érdekesen a nyelwidékek történeti alakulásait, illetőleg a nemzetiségi törekvések evolúcióját és kihatását fejtegeti, miglen a kulturális kapcsolatok kutatásának során a vallási megoszlás kulcsait, a tudomány, irodalom és művészet terén a szomszédos nagyobb kultuiterületek befolyását egyaránt vonzóan taglalja. — Hogy incidentaliter az egységes svájci nemzet színvonalának kialakulása kapcsán elméletileg a ,.nemzet" fogalmával is végezni igyekszik, az inkább ügyes intermezzonak számit, de igy mellékesen még; sem intézhető el. Mindazonáltal szerző Jászi Oszkár értekezéseiből is kiszedi a használhatót és a nemzetnek fogalmi ismérvei közé helyesen beleveszi a közös történelmi mult egyesítő erejének hatását és a nyelvileg elkülönült népelemek közt is az állami összetartozóság, az együttes és sajátos önálló állami létezés érzetének öntudatosabbá vált fokát. Általában ki kell emelni, hogy a szerző igen mély betekintést tudott venni a svájci viszonyokba, de hozzáteszem, hogy ugyanez a sze;p tájékozottság a belga és luxemburgi viszonyok szempontjából talán csak azért kevésbbé szembeötlő, mert azok a viszonyok jelen sorok írója elótt is, és Magyarországon egyáltalában, sokkal kevésbtié ismeretesek. A svájci, belga és luxemburgi köztörténet! eseményeknek igen terjedelmes részt szán, mellyel kritikailag nem is kell foglalkoznunk, és átmegy azután a semlegesített államok gazdasági függőségének ecsetelésére, amelyben a világháborában szereplő hatalmakkal szemben állottak. Itt általánosságban meg kell mondanom, amit hosszú kitérésekkel és statisztikai adatokkai bizonyíthatnék, hogy szerző, mikor Svájcnak iparát és kereskedelmét bőven leirja. oly forrásokból dolgozott, melyek ma már antikváltak és midőn ecseteléseinél a ..mai** állapotokról vél szólni (228. lap}, akkor kevéssé van tájékozva arról, hogy Svájcnak iparára mily óriási átalakító hatással voltak a világháború évei. mily sok téren ment át Svájc egészen okszerű szelekcióra, mennyire visszaszorultak egyes finomultabb kézmű és művészeti iparok, mennyire a durvább tömeggyártás lépett előtérbe exportpolitikai célzatokkal, mennyire belterjesebb alapra helyezett munkával kellett a megcsappant idegenforgalmat pótolni stb. De hát szerző messze túlnyomóan 1914-iki statisztikai kimutatásokból doUozik, azóta pedig bizony nagyon lényegesen változott képet mutat Svájcnak közgazdasági élete. (Szerző még Zieglernek, Emminghausnak. Wattmannak és Baernak 1914-ben is már antikvált szinezelü forrásmunkáiból citál, és a jegyzetekben emliti bár dr. Laurnak, a Bauernbund igazgatójának és másoknak ujabbkeletü értekezéseit, de ezek a források már egészen évszám és közelebbi megjelö233