Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 7-8. szám

])R. LERS VILMOS Szerző maga mondja előszavában, hogy néhol a külföldi irodalmi anyag egy részét csak másodkézből vehette igénybe, e tekintetben magam is vettem észre, hogy M. Milowanowitch, Lés Tini lés de garantie au XIXe siéele, Paris, 1888. eimü munkáját elég gyakran idézi bár, személyesen nem ismerte, sőt Milowanowitehot a lapszámok szerinti eitálásoknál meg is magyarosítja ,,Milovánovils"-csá, lapszám szerint néha nem helytállóan idézi, s ahol bizony kellene Milowanowitchnak történelmi okoskodásokkal választékosan felépített igen eredeti gondolatmenetével találkoznunk, ott nem kerülünk vele össze jegyzetidézés alakjában sem, ki pedig az egész semlegességi tant igen érdekesen a garanciális szerződések alá szubszumálta volt, (viszont Chablais és Faucignyról nem is a szerzőnk részéről citált helyen beszél Milowanowitch könyve, hanem oldalszámra már jóval megelőző helyütt). Nos, ne tegyünk azonban szerzőnknek kicsinyeskedő szemrehányást, mert ennek a nagyon érdekes, nagyműveltségű szerb államférfidnak, ki egész fiatal korában irta gyönyörű dolgozatát Párisban és akit később mi magyarok mint szerb külügyminisztert és miniszterelnököt ismertünk meg közelebbről, a nevét, ha magyarul kellene leírni, talán szintén nem adhatnók vissza ihelyesen, csakis fonetikus alapon. Szerző a semlegesség jogkövetkezményeit igen éles prácizitással, világos rendszerességgel dolgozza fel s a semlegesség alaptételei gyanánt: a tartózkodási a háborúban való részvételtől és a pártatlanságot állítva oda. Midőn az örök vagy állandó szerződéses semlegességet és az azzal rokon intézményekel magyarázza, nagy körültekintéssel az analóg modernebb intézményeket (erődítési tilalmak, határvéd vonal, semleges zóna, stb.) is fejtegetései körébe vonja és éles distinctióval elválasztja a ..semlegességet" a „sérthetetlenség"-tői. ügy hiszem egyébként, hogy az idetartozó kivételes jogállású nemzetközi közületek és bizottságok felsorolása köziben nem leli volna szabad szerzőnknek a Rajnára vonatkozólag az 1831-iki és a Dunára vonatkozólag az 187,1-iki anyagnál megállani, mert a trianoni békeszerződés 285—291. szakaszai, de a versaillesi békekötésnek is a nemzetközi folyambizollságokra vonatkozó határozmányai színién nyújtanak említésre méltó mozzanatokat. Mikor szerzőnk bevezetőleg emiitett tagozat fonalán a semlegesített államok sorában a Svájc helyzetére vonatkozó jogforrásokat (46—52. és lenlehb 181—88. és 283—306. lap) ismerteti, sajnálnunk kell, hogy nem ismerte vagy nem ismerhette azt a gazdag jogi anyagot, publicisztikai és diplomáciai vitát is, amely Svájcnak a semlegességére nézve már 1915-ben kezdett napvilágot látni, és pedig elsőbben dr. Ollo Zoller (Zürich) tollából, egészen népszerű stílusban ,.l)as Völkerrecht und der Krieg 1914—15" címen, és későbben a publikációk egy hosszú sorozatában, mely 1918. március közepén haladt a forrpont felé, amikor az entente csak „feltételesen" akarta elismerni Svájcnak semlegességét (Amerika, Anglia és Franciaország semlegességi nyilatkozatai kikötnek bizonyos feltételeket, melyek szerint csak akkor ismerik el Svájc semlegességét, ha Svájc maga képes megőrizni azt, és „csak addig" ismerik el, „amiig más hatalom azt meg nem sérti"). Mind232