Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 7-8. szám

AMERIKAI DÖNTŐBÍRÓ ÍTÉLETE a hajók átengedésére kötelezett, mint az átengedé>t élvező felek jogos igényeit figyelembe vegye. Számolt továbbá a jóvátételi bizottságnak azzal a döntésével, hogy az elkobzott hajók számát le kell vonni a jóvátétel eimén átengedendő hasonló hajók számából. Ez alapon azután megállapította, hogy a Délszláv állam és Románia birtokában levő jármüvek jogos igényeik kielégítésére elegendók, hogy jogos igényt jármüvek átengedésére csakis a Cseh-Szlovák állam formálhat, hogy Magyarország, Ausztria és Sémetország nem kobzott el jármüveket és hogy ennélfogva a Cseh-Szlovák állam részére Magyarország 15.086 tonna uszályt, 1650 lóerő vontató gőzöst, Ausztria 50.692 tonna uszályt és 2800 lóerő vontató gőzöst és Nemetország 5083 tonna uszályt köteles átengedni. Célszerűségi okokból elsősorban azok a jármüvek engedendók át, amelyeknek tulajdonosa az állam, amelyek már a Cseh-Szlovák állam tényleges birtokában vannak és amelyek nem tartoznak a Központi Szálliiásvezetöségtól lefoglalt és a Délszláv állam és Románia által a cseheknek átadandó hajók közé. 6. A személyszállító gőzösök kérdéséneV. tárgyalására áttérve, a döntőbírónak mérlegelnie kellett azt a magyar és osztrák részről egyaránt előterjesztett kifogást, hogy a szerződés szóbanlevó cikke a személyszállító hajókra nem vonatkozik, mert abban csak vontatógözösök és uszályhajók (franciául ,,remorqueurs et bateauv*. angolul ,.tugs and vessels") átengedéséről van szó és különösen is ki van emelve, hogy az összes átengedett jármüveknek az áruszállításra alkalmasaknak kell lenniök. Ezzel szemben a Szövetségesek arra hivatkoztak, hogy a szerződés szóbanlevő cikke szerint köteles Magyarország és Ausztria átengedni a vízhálózat kihasználásához az érdekelt szövetséges és "társult hatalmaknak szükséges minden anyagot, hogy a bateaux és vessels kifejezés oly általános, hogy a személyszállító hajókat is magában foglalja, és hogy a személyszállító hajók mindig némi áruforgalmat is közvetítenek (csomagok és kisebb darabáruk). A döntőbíró ezeket az ellenvetéseket helyeselte és azaal egészítette ki. hogy a békekonferencia a st.-germami szerződés azonos 300. cikkének tárgyalása közben — Ausztriának adott egyik válaszában — a cikk céljaképen azt jelölte meg. hogy a meglevő hajópark az összes parti államok érdekében a legcélszerűbben használtassék fel és hogy az összes hajók a haszon maximumát biztosítsák. Mivel pedig számos dunai kikötő csak hajón közelíthető meg és a vasúti forgalom nehézségei mellett a hajón való személyszállítás jelentősége ma fokozottabb, a cikk célzata a személyszállító hajók kizárása esetén nem volna teljesen elérhető. Arra is utalt még a biró, hogy amennyiben a cikk csak az áruszállító jármüvekre vonatkoznék, akkor neki arra se lenne joga. hogy a személyszállító hajók nemzetisége és tulajdonjoga iránti vitákban döntsön, pedig ilyen kérdésekben Magyarország és Ausztria is döntést kért tőle. Ez alapon a kifogást elvetette és a kérdés érdemébe bocsátkozva, a forgalom vizsgálata alapján, megállapította, hogy a CsehSzlovák, a Délszláv állam és Románia igénvelhetnek jogosan személyszállító gőzöseket, mivel pedig egyedül Ausztriának van jogos igénvét meghaladó számban ilyen gőzöse, Ausztriát e 17 gőzös átengedésére kötelezte. 221