Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 7-8. szám

AMERIKAI DÖXTÖBIRÖ ÍTÉLETE ről lefoglaltak ellenben nem. Ez a döntés kétségtelenül helyes és igen fontos elvet juttat kifejezésre, mert a szárazföldi és tengeri háborúra vonatkozó nemzetközi jogszabályok megkülönböztetésének valóban semmi értelme sem volna, ha azt ad absurdum lehetne vezetni olyformán. hogy minden, tengerésztisztek által elkobzott magánvagyon tengerijogi értelemben zsákmánnyá válnék, amikor ismeretes, hogy a háborúban tengerészcsapatok, pl. z u. D. tengerészgyalogság, részlvelt szárazföldi hadművelté ben is. A bíró döntése szerint a kérdéses hajók régebbi magyar, illetve osztrák tulajdonosaiknak Ítéltetnek oda. b) Ugyanígy itélt a Délszláv állam által lefoglalt uszályok és vontatógózösök ügyében is. Megállapította továbbá, hogy ugyanezt az elvet kellene alkalmazni a délszláv kézen levő négy személyszállító gőzösre is. Mivel azonban a Délszláv állalmiak ezekre nagy obb szüksége van. mint a neki végleg odaítélt uszályokra és vontatógőzösökre. opciót engedett ennek az államnak, hogy a személyszállító gőzösöket záros határidőn belül a neki itélt teherszállító jármüvek helyett kérhesse a bírótól, aki ez iránt a magyar és az osztrák érdekeltekkel tárgyalni fog. Ez később meg is történt, de a Délszláv állam tudtunkkal a személy szállító gőzösöket nem vette át. Amint látjuk, a döntőbíró itt a jogi kérdést összevegyitette a besoin légitime kérdésével, amelyet később még külön tárgyalt, mert mással ezt a kissé egyoldalú méltányosságot megokolni nem lehet. Ismét egyik jellemző esete annak, hogy a döntőbíró gyakorlati érzékkel nem annvira a jogszolgáltatást, mint a gvakorlatilag elfogadható és lehetőleg egyszerűen elérhető végleges állapotok megteremtését tekintette feladatának. c) Döntésének további folyamán a bíró kimondta, hogy a fegyverszünet megkötése Után francia részről lefoglalt bolgár hajókat és a vörös uralom idején a bolsevista és a cseh csapatok közt lefolyt hadműveletek során, a csehek által elveti hajókat Magyarország részére vissza kell adni. Ugyancsak a fegyverszünet után a Délszláv állam olyan bolgár b i jól.at is foglalt, amelyeknek magyar és osztrák töke közreműködésével létesült részvénytársaság a tulajdonosa. A délszlávok az ellenséges államoknak emez érdekeltsége révén e jármüveket meg akarták tartani : azonban a döntőbíró Bulgáriának ítélte oda e hajókat. Ez a helyes döntés is elvi jelentőségű, mert kifejezésre juttatja azt, hogv a szárazföldi háborús jog szempontjából sem ingatható meg az a jogszabály, hogy a részvénytársaság nemzetisége a székhely szerint, nem pedig a részvényesek vagy talán azok többségének — gyakran meg sem állapitható — állampolgársága szerint igazodik. IV. A döntőbíró ítéletének harmadik főrésze az államok közt vitássá vált hajók végleges elosztásának módjára vonatkozik ; azonban amint látni fogjuk, a biró itt sem járt el egészen rendszeresen, mert a végrehajtásra vonatkozó eljárás megállapítása közben az elosztás érdemére vonatkozó kérdések ügyében is döntött. * 1. Ami mindenekelőtt az elosztás végrehajtását illeti, elsősorban megállapította, hogy a Központi Szállításvezetőség által bérelt és azokkal egyenlő megítélés alá eső, a délszlávok — romá215