Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám

BÉKEJOG ÉS BÉKEGAZDASÁG lönbségek és tartozásaiknak ebből folyó növekedése pedig túlnyomó részben épp abból a körülményből keletkeztek, hogy a devizaközpont az átutalások engedélyezését megtagadta. Ilyképp az államhatalom intézkedései folytán kerültek a magyar adósok a jelenlegi kedvezőtlen helyzetbe és ezért azt óhajtiáik, hogy a magyar kormány emiitett rendeletében meghatározott 1914 julius 24-iki határnapot a háború utáni időpontra, tehát 1918 október 30-ára kitolja. Ezek az érdekkörök panaszai és kívánságai a rendelettel szemben. Nem kivánok e helyen állást foglalni ezekben a kérdésekben. A kormány valószínűleg foglalkozni fog velük és beható megfontolás tárgyává fogja tenni ez érdekkörök óhajtásait. Ez alkalommal csak a panaszokban hangoztatott azzal a körülménnyel akarok foglalkozni, vájjon tényleg a magyar kormányok devizarendeletei és a devizaközpont intézkedései adtak-e okot a magyar adósok fizetési nehézségeire. Nézetem szerint ez a vád — ha nem egészen, legalább is legnagyobb részben — nem volt igaz, mert nem számol jogunknak azzal az álláspontjával, hogy a külföldi pénznemnek koronaértéikre való átszámításánál a lejárat napja, nem pedig a tényleges fizetés napja irányadó és hogy ennélfogva a lejárat napjának árfolyamával szemben a tényleges fizetés napján esetleges fennálló magasabb árfolyam nem növeli a tartozás összegét. Nem célom és nem is az én feladatom, hogy a háború alatt kibocsátott devizarendeleteket védelmezzem és csak azért kivánok ezzel a kérdéssel itt foglalkozni, mert nézetem szerint azért is szükséges az általános figyelmet felhivni jogunknak erre az álláspontjára, nehogy a magyar adós egyesség kötése ;'iltal elessék attól a kedvezménytől, amelyet ez a jogszabály neki biztosit. A kir. Kúria ugyanis (eltérőleg egyik régebb határozatától) ujabban következetesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy abban az esetben, ha a fizetés külföldi pénzértékben teljesítendő, anélkül, hogy a felek kikötötték volna, hogy a fizetésnek ebben a külföldi pénznemben természetben, valóságban kell történnie : az adós jogosítva van a fizetést a teljesítés helyén a lejárat napján és ekként nem a fizetés idejében jegvzett árfolyam szerint teljesíteni. (Kúria 1919 február 14. P. IV. 6227—1918. sz. — 1919 november 27. P. IV. 302-1919. sz. a. Hiteljogi Döntvénytár XIII. kötetének 51. és 53. lapján.) A jogi szaksajtóban nagy vita indult meg a kir. Kúria e határozataiban elfoglalt álláspont körül. Voltak ellenzői és védői. Kétségtelen, hogy ez az álláspont a hitelezőre nézve hátrányos, az adósra pedig előnyös. Még pedig az adósra előnyös, bármiképp alakul is a lejárat napja után a külföldi pénznem árfolyama, mert az adós, ha a külföldi pénznem árfolyama emelkedik a lejárat napjának alacsonyabb árfolyama szeri nf bejföldi pénznemmel fizet, ha pedig a külföldi pénz7