Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 7-8. szám

AMERIKAI DÖNTŐBÍRÓ ÍTÉLETE osztrák tulajdonosaik részére megmenteni. A monarchia területén fekvő, situated. situe kifejezés azonban nem illik arra a hadianyaghoz tartozó jarmütömegre. amely Romániából és Szerbiából Budapest es Bée?> felé menekülés közben, — később a Délszláv államhoz csatolt területen foglaltatott le. Ilyesmire az osztrák delegáció nem gondolt, amikor a fenti javaslatot"tette. Ha a lex igy volna magyarázható, akkor ugyanilyen joggal a délnémet hajózási társaságnak az osztrák állam tulajdonát képező hajóit, amelyek a békeszerződés megkötése idején éppen véletlenül ugyanilyen területen haladtak át, a 284. cikk szerint az utódallamoknak kellene odaitélni. c) A második kérdés a Központi Szallitasvczetósegnek Románia és Franciaország által 191S november 10-ike után lefoglalt hajóira vonatkozik. Ezeket azon a cimen követeltük viasza, hogy november 3—9-ike, tehát a fegyverszünet hatálybalépte után foglaltattak le, hangsúlyoztak képviselőink azt is. hogy azoknak a hajóknak az elvétele, amelyeket a francia sereg 1918 október 19-ike után LomPalánkán tartott vissza, a francia-bolgár fegyverszüneti szerződésije ütközik, továbbá, hogy Románia a hajókat csak november 11-én vette birtokba és hogy ez az állam nem volt hadviselő félnek tekinthető, mert 1917 december 9-én fegyverszünetet kötött volt a központi hatalmakkal és ezt nem mondta fel 72 órával korábban. Ezzel szemben a döntöbiró arra az álláspontra helyezkedett, hogy a hajók a központi hatalmak Macken>en marsai vezérlete alatt álló hadseregének keretében november 3-ika után is hadműveletekben vettek részt, egészen november 11-éig, hogy Románia november 3-an. 1917. evi fegyverszüneti szerzőtlése értelmél)en nem harcolt a Szövetségesek oldalán és öt a Diaz-féle fegyverszüneti >zerzödés. melyben Románia különben sincs szerződő félként megjelölve, nem köthette, ellenben amikor a hajókat tényleg lefoglalta, már ismét hadviselő fél volt, mert az 1917. fegyverszüneti szerződést akkor már kellő időben felmondotta volt. A biró továbbá megállapította, hogy a november 11-én birtokba vett hajók a kiürített területen mar 10-én el voltak hagyva tulajdonosaik részéről és a Lom-Palánkán visszatartott hajók ügyét olyan kérdésnek jelezte, amely csak Franciaországra és Bulgáriára tartozik, mert a francia-bolgár fegyverszüneti szerzödéslxil Magyarország és Ausztria jogokat nem következtethet. Nincs tehát ok, amely e hajók tekintetében a nemzetközi jog a szárazföldi háborúra vonatkozó szabályainak alkalmazását kizárná. d) Ezután a döntöbiró szükségesnek tartotta annak a megállapítását vájjon a Délnémet hajózási társasáa hajóinak ügyét a versaillesi vagy a st.-germaini szerződés szerint kell-e elbírálni ? Németország az utóbbi álláspontra helyezkedett. Ausztria, melynek kincstára a részvényesek tulajdonosa, ellenben nyilatkozattétel nélkül kérte a bíró döntését. A társaság maga német é> hajói németországi dunai kikötőkben voltak lajstromozva. Mivel a st.-germaini szerződés 360. cikke (azonos a trianoni 284. cikkel) Ausztria kötelezettségeit nemcsak az osztrák, hanem bárminő dunai kikötőkben lajstromozott hajókra nézve megállapítja, a biró ugy takálta. hogy ezek után az osztrák állam tulajdonát képező hajók után Németországot nem lehet terhes kötelezettségekkel illetni, amiért is a hajókra a st.-germaini szerződést kell alkalmazni. 213