Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 7-8. szám

DK. NEUMANN KAROLY nevében köttetett és Szerbiát nem kötelezi. Ezt az államot csak a Franchet d'Espcrey tábornok által 1018 november 13-án kötött fegyverszünet kötelezte, amely a dunai határvonalat is ideiglenesen Bajánál állapította meg és a Szövetségesek és Magyarország közti ellenségeskedések megszűnését is kimondta, amire semmi szükség sem lett volna, ha már a korábbi fegyverszüneti szerződés alapján köteles lett volna Szerbia az ellenségeskedéseket megszüntetni. A délszláv képviselők a tárgyalás során részletezték is azokat a hadmüveleteket, amelyek a Dunán Belgrád felett november 6., 7., 8. és 9-én — tehát a két fegyverszüneti szerződés közti időben — német, osztrák és magyar vegyes csapatok ellen folytak, már pedig a kérdéses hajók mind a három állam hadviselésének érdekeit szolgálták. Ezt Franchet tábornoknak egy iratával is bizonyították. Azonban a kérdéses hajók már az első fegyverszüneti szerződés hatálybalépte idején sem voltak a monarchia birtokában, hanem a hadseregünk által már kiürített és soha vissza nem foglalt területen hagyattak el. Ily körülmények közt, azt a részünkről felhozott érvet, hogy a területek ideiglenes igazgatását intéző hatóságok, amelyeknek helyébe később a szerbek léptek, nem tekinthetők hadviselő félnek, amely a hajókat lefoglalta és igy e hajók nem tekinthetők hadijog értelmében zsákmánynak, a bíró nem találta döntőnek. A kérdéses terület szerinte november 4-e és 13-a közt kétségtelenül hadműveleti terület volt, amiért is a Délszláv államot az ott visszavonulás, tehát hadmüvelet közben elhagyott olyan hajók kiszolgáltatására kötelezni nem lehet, amelyek a Központi Szállításvezetőség rendelkezése alatt lévén, hadicélokat elégítettek ki. b) Magyarország és Ausztria e hajók egy részének visszaadását azonban a trianoni szerződés 250. (st.-germaini szerződés 267.) cikke alapján is igényelte. Ez a rendelkezés igy szól: ,,A 232. cikk és a IV. címhez tartozó Függelék rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyásával a magyar állampolgároknak, vagy a magvar állampolgárok által ellenőrzött társaságoknak a volt osztrákmagyar monarchia területén fekvő javai, jogai és érdekei nem esnek az emiitett rendelkezésekben megszabott lefoglalás vagy felszámolás alá. Ezek a javak, jogok és érdekek a jogosulLaknak — minden ilynemű rendszabálytól vagy a kisajátításra, kényszerkezelésre vagy zár alá vételre vonatkozólag 1918. évi november hó 3-ikától a jelen szerződés életbeléptetéséig alkotott bármily más rendelkezéstől (mesure) mentesen — fognak visszaadatni." Az arbiter az igényi ezen a cimen is elutasította. Főindoka i^iz. hogy a 284. cikk a hajók feletti rendelkezési jogot kimerítően es speciális jog szabályképen elintézi, ugy, hogy erre a külön szabályozott kérdésre a 250. cikk rendelkezése, a lex. speciális poslerior derogál legi generáli priori jogelve alapján nem alkalmazható. De nézete szerint a 250. cikk még analógia utján sem terjeszthető ki erre az esetre. A 250. cikk mása a sl.-germaini szerződés 267. cikkének. Az utóbbi pedig az osztrák békedelegációnak a bí készei'ződés tárgyalása alkalmával lett abból a felszólalásaiból! ered. amely az utódállamoknak itélt területén fekvő (piacé, located), a területiéi összefüggő javakat, például bányákat és gyárakat akarta 212