Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 7-8. szám

AZ ELSZAKÍTOTT MAGYARSÁG GAZDASÁGI VÉDELME egyenlőség elvi kijelentése nem elegendő biztosíték az elszakított magyarság és egyéb kisebbségek (szászok, tótok, rutének) helyzetének védelmére. Egyrészt ugyanis a jogegyenlőség általános elve az élet kívánalmainak megfelelően részletes szabályokkal irandó körül, amelvek gyakorlatilag is lehetetlenné teszik a kijátszást ; másrészt a kisebbséghez tartozó egyesek jogegyenlősége nem elegendő, ha nem biztosítják egyúttal a kisebbségek meglevő kulturális és vagyoni helyzetének sértetlen fenntartását. Az ellen pl. nem lehet szót emelni, hogy a magyar nagybirtokot felosztják, ha a felosztás a nem-magyar birtokokra ugyanoly szabályok szerint történik, — de a kisebbségek helyzete csakis akkor van kellőleg megvédve, ha a felosztott birtokokban a birtoktalan magyarok egyenlő feltételek mellett részesülnek s a magyar birtok magyar kézben marad. Az egyéni jogegyenlőséghez hozzá kell fűzni a kisebbségek aránylagos érvényesülésének az elvét, mely megkívánja, hogy az állampolgárok egyes csoportjai : a különféle fajok és nemzetiségek a kulturális és gazdasági élet minden vonatkozásában számarányuknak és szükségleteiknek arányában valóban érvényesüljenek és szerzett jogaikat megtarthassák. Nem elég, ha az állampolgári jogegyenlőség biztosítja, hogy pl. a nemzetiségi jelleg a közhivatali alkalmazásnak nem akadálva. hanem gondoskodni kell arról, hogy a magyarok a közhivatalokra számarányuknak és képzettségüknek megfelelően, valóban alkalmaztassanak. Csekély vigasz, hogv az uj állam a megszállott területen az egész lakosságot egvképen megfosztja a közigazgatási, kulturális és gazdasági önkormányzat elönveitöl. mikor ez az önkormányzat az illető területek kisebbséget alkotó lakosságának (pl. a szászoknak) hosszas fejlődés alapján megszerzett joga volt. Mit érnek a lakosság meghatározott részét (20rr) alkotó kisebbségek részére papiron megadott jogok, ha uj önkénves területi beosztással és a népszámlálás meghamisításával sikerült kivinniök. hogy a magyarság ezt a meghatározott részarányt jóformán sehol nem éri el. Ezért a békedelegáció már a trianoni békeszerződés 44.. 47. és 52. cikkeihez oly kiegészítés felvételét kívánta, amely legalább főbb vonásokban biztosította volna a kisebbségek helyzetét az utódállamokban. Egyeljek közt kívántuk a kisebbségek jogi személyiségének és önkormányzatának elismerését, a régi közigazgatási beosztás lehető fenntartását : ki kívántuk mondatni, hogv a kisebbségekhez tartozók vagyona teljes kárpótlás nélkül el nem vonható és nem juttatható a kisebbségeken kívül állóknak, stb. A Szövetséges és Társult Hatalmak válaszjegyzéke szerint azonban kérésünk teljesítése lehetetlen volt; a kisebbségi védelem mérvét illető szabálvok ugyanis e jegyzék szerint a területi átalakuláson átment államokra nézve hosszas tárgyalás és tanulmánvozás tárgyai voí197