Az adó, 1944 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1944 / 4. szám - Az épületátalakítással és légoltalmi óvóhelyek létesítésével kapcsolatban engedélyezhető adókedvezmények

Joggyakorlat 67 legértéke és a cég által kimulatott forgalmi értéke közötti 484.633 P különbözetet a törvény 13. §-ának 7.. pontja alapján a 'mérleg szerinti nyereséghez hozzászámította és nincs jogalap arra, hogy ezzel az laláértéfcelési különbözettel szemben egy nem is létező értékkülönböze ti tartalék tehertételként figyelembe vétessék. Panaszosnak másodsorban aziránt támasztott igénye sem bír jogalappal, hogy az adó alá vont aláértékelési különbözetből az előző évi készletmennyiségre esőé; s már az előző évi mérlegértékelésnél is aláértékeléskénf'jelentkező 184.152 P ne ennél az évnél, hanem az lelökő évnél vonassék adó alá, mert az előző évi adóztatásnál ez az aláértékelés, ,a 2000/1940. P. M. számú Utasítás kisérő rendeleiének 4. pontjában foglailakra való tekintettel, annak a feltételezésével maradt adózatlan, hogy a vállalat az értékkülönbözeti tartalékot, az e rendelethellyel átmeneti kedvezményként adott engedély igénybevételével, a következő üzleti évben fogja létesíteni. Adózó cég a készietaláértékclés megadóztatásának az előző évi adókivetés során történt mellőzését nem kifogásolta, annak a következő évi adókivetésnél való adó alá ívonását pedig jogosan azért nem kifogásolhatja, mert a vállalat azzal, (hogy a kérdéses 184.152 P-t az árukészletek felértékelése nélkül, az 1940. ,évben egymást közömbösítő tartozik és követel tétel beállításával az áruszámlán elkönyvelte, ténylegesen értékkülönbözeli tartalékot még nem létesített, a Törvény 13. §-ának 7. pontja pedig 'az árukészleteknél, az előző évi készletmennyiségnek megfelelő rész tekintetében sem az előző évi és a folyó évi forgalmi értékek közötti különbözetnek, hanem a forgalmi érték és a mérlegérték között 'mutatkozó teljes különbözetnek a mérleg szerinti nyereséghez való hozzászámílását rendeli el. Mindezek alapján a panaszt a társulati ;adó ellen irányuló vonatkozásában el kellett utasítani. A tantiemadó ellen irányuló panaszt ellenben a bíróság alaposnak találta, mert: tantiemadó alá esőnek csak az a bizalmas kiadás minősíthető, melyeit /a vállalaS a hovafordílás és ténylegesen ki részére történt kifizetés tekintetében igazolni nem hajlandó. Ebből következőleg az alkalmazottaknak juttatott és a kifizetés tekintetében igazolt reprezentációs költségátalányok kizárólag azért, mert azok hováfordításárói az alkalmazott elszámolni nem tartozik, a bizalmas vállalati kiadások fogalmi körébe nem sorozhatok. Az ily természetű alkalmazotti költségátalányok a vállalat szempontjából üzleti kiadás jellegévei bíró alkalmazotti illetménynek minősülnek és a szolgálati kiadásokra történt felhasználás igazolása hiányában a K. H.. 0. 16. §-ának ((1) bekezdése^ illetőleg a (2) bekezdéséhez fűzött utasítás (1) bekezdése szerint az alkalmazottak kereseti adóalapjába tartoznak. Ez okból a vállalat ügyvezető igazgatójának 1440 P reprezentációs költségátalánya után kivetett tantiemadó törlését el kellett rendelni. (M. kir. Közigazgatási Bíróság, 1322/1943. P. szám.) Vagyonadó. J - V. íH. Ö. 28. §. 33. Gyógyfürdő jog tőkeértéke — amennyiben forgalmi ériéke a piaei forgalomban meg nem állapítható. — az évi tiszta {hozadék húszszorosával egyenlő.