Az adó, 1943 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 2. szám - Az 1940. évi VII. és XXII t. c.-nek korlátolt felelősségű társaságot érintő egyes rendelkezései a Közigazgatási Bíróság gyakorlatában

20 Dr. Márffy A: 1940:VII.,XXII l.-c kft.-re vonatkozó rendeik felelősségű társaság jogi és gazdasági szerkezete között mutatkoznak, de még az eddigi társulati adóalanyok renszerébe nem illesztette be szervesen ezt az új társulási formát. Ez a körülmény lehetővé tette, hogy a korlátolt felelősségű társaságok jövedelmük egy vészét legális keretek között elvonják az adózás alól. vagy a hasonló vállalkozásoknál kedvezőbb adózási helyzetet biztosítsanak maguknak. A részvénytársaság és az 1922. évi XIV. t.-c-kel társulati adó alá tv ont többi társaság a kisebb-nagyobb tőkével rendelkező tőkések nagyszámú csoportját egyesíti magában,, a korlátolt felelősségű társaság 10 000. p. engőben megállapított minimális tőkéjét ellenben kisszámú, nemritkán két-három — egymással szoros gazdasági, vagy családi kapcsolatba tartozó személy, vagy érdekközösségbe tartozó más társulás adja össze s tartja a vállalatot ellenőrzése alatt. Ez a közvetlen ellenőrzés, az ügyvitelbe való élénk részvétel különösen azáltal valósul meg, hogy a tagok igen gyakran alkalmazottai a vállalatnak, vagypedig mint ügyvezetők intézik a vállalat ügyeit. Ez a szoros kapcsolat tőkés és vállalat között, az ügyvitelre és a nyereség mikénti felosztására, kiöntésére való közvetlen befolyás, majdnem azonos a közkereseti társaság tagjainak a társaság irányításában való közreműködésével. Mindennek a felemlítése nemcsak azért látszik szükségesnek, mert' ennek a helyzetnek gyakorlati következményei indították a törvényhozót az 1940. évi VII. és XXII. t-c vonatkozó rendelkezéseinek a meghozatalára, hanem azért is, mert a korlátolt felelősségű társaságok ilyetén szerkezetének és a gazdasági életben való mikénti megjelenésének felismerése hatja át a Közigazgatási Bíróságot is joggyakorlatának kialakításakor. Az 1910. évi VII. t.-c-nek a korlátolt felelősségű társaságokra vonatkozó rendelkezései kapcsán két probléma vetődött fel eddig a leggyakrabban, s ez t. a törzstagok alkalmazotti illetményeinek társulati adó alá vonása és 2. az ügyvezetői javadalmazások tantíem adó kötelezettsége. iü 1. A részvényesek és a társulati adó alá vont más társulások .tagjai nem folynak bele közvetlenül az ügyek konkrét intézésébe, hanem annak elvégzésére tisztviselőket kell alkalmazniok, kiknek fizetése a részvényesek, stb. nyereségét csökkenti, s éppen olyan költőség, mint az üzemet terhelő bármely más kiadás. Természetes tehát, hegy a T.'H.Ö.-höz hasonlóan az 1910. évi VII. t.-c. is megengedi ezeknek az illetményeknek veszteségként történő elszámolását, s kitfcgásl csak az ellen emel, ha a vállalat adóköteles nyereségét aránytalanul magas illetmények kifizetésével akarja csökkenteni. A közkereseti társaságok ügyeit rendszerint maguk a társaság tagjai intézik, s az elért nyereség nagyrészt személyes tevékenységük eredménye. Ezért a végzett munkájuk fejében felveti illetményekel