Az adó, 1943 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 2. szám - Az 1940. évi VII. és XXII t. c.-nek korlátolt felelősségű társaságot érintő egyes rendelkezései a Közigazgatási Bíróság gyakorlatában

Dr, Márffy A.: 1940:VII , XXII. t-e kft -re vonatkozó rendelk. 21 mint az üzleti nyereség egy részét a K.H.Ö. adókötelesnek tekinti, •s nem engedi meg, hogy ezek az általános kereseti adóalap megjííBapításánál a nyers bevételből levonassanak. Azonos elbírálás alá vonja a K.H.Ö. az adózóval a jövedelemadó szempontjából együtfCadózó családtagok munkájának ellenértékét is. (K.H.Ö. 15. §. (2) bek. 2. pont.) A korlátolt felelősségű társaság tagjai, mint saját vállalatuk alkalmaz© ttíai, ugyanúgy a nyereség egy részét veszik fel, amikor a saját nyereségük elérése érdekébien végzett munkáért illetményt kápnak, mint a közkereseti .társaság tagjai. A törzstagok illetményeinek! adózatlanul hagyása nem csak hozadéki, de személyi (jövedelem) adó szempontjából is indokolatlan előnyt jelent, minthogy az alkalmazotti illetmények 3.600.— pengőig, a kereseti tevékenységből (tehát (á»Italános kereseti adó alá vont) vagy tőkevagyonból (ilyen a törzsbetét is) származó jövedelem pedig csak 1.000.— pengőig élvez mentességet jövedelemadó szempontjából. Ez az oka, hogy a pénzügyminiszter egyenesen az arányos és :egyenlő teherviselés elvére való hivatkozással indokolta meg ,az 1940. (évi VII. t-e 13. §. 15. pontjának azt a rendelkezését, hogy: ra. korlátolt felelősségű társaság tagjai, valamint a jövedelemwlóról szóló törvényes rendelkezések szerint ezekkel együtt adózó , családtagok részére a vállalatban végzett bármilyen munkateljesítmény ellenértéke fejében kifizetett összegeket, kivéve a társaság ügyvezető ügyvezető tagjainak ügyvezető működésükért kifizetett és tantiemadó alá eső járandóságokat — a mérlegszerű nyereséghez hozzá kell számítani, vagy a mérlegszerű veszteségből le kell vonni.: Rámutatott a pénzügyminiszter a javaslat indoklása során arra iss h>ogy a korlátolt felelősségű társaságok nagy része nem uj tőkecsoportosulás, hanem közkereseti társaságokból és egyéni cégekből alaktilt át. a kedvezőbb adózási lehetőségek kihasználása végett. A 13- §. 15. pontjának rendelkezése olyan világos, hogy ezzel "kapcsolatban látszólag nem is merülhet fel vita. JMégis felmerült a gyakorlatban az a kérdés, vájjon kivétel nélkül minden — a törzstag által végzett — munka ellenértéke társulati adó alá vonandó-e, akkor is, ha az a munka nem a vállalat veze* lésében, vagy az ügyek intézésében való részvétel, hanem kizárólag fizikai munka, melynek elvégzéséért bárkinek olyan munkadíjat kellent fizetni, mint amilyent a törzstag kap. Vegyük például azt az esetet, hogy egy asztalosipari korlátolt felelősségű rtárs^sfágnak) az tegyildj — a X'ónzlsibelél elenyésző része arányában — törzsbetétes tagja, a többi — nem törzsbetétes asztalos segédek illetményvei arányban álló fizetést kan az általuk vejgzett munkával azonos munkájáért, mely illetmény sokszorosan jjneghaladja azt az összeget, mely őt a nyereségből törzsbetétje arányában megilletné. Vájjon ez az illetmény is oyereségMoszlásnak