Az adó, 1943 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 6. szám - Á hadirokkantak adókedvezményei és az egyetemlegesség az egységes állami pótadónk új intézményében

106 Joggyakorlat. INDOKOK: Panaszos azt sérelmezi, hogy az egyik törzstag által teljesített 400. 000 P. pótbefizetést a saját tőkéhez számítottak és az után is kivették a 2%-os legkisebb társulati adót és a vagyonadót. A pótbefizetés után befizetett adók törlését kéri. Védelmi előadása, szerint a társulati adótörvény és annak végrehajtási utasítása tételesen meghatározza azt, hogy mi tekintendő törzstőkének. A taxaban nem szerepel a pótbefizetés. Ez jogi (természeténél fogva sem tekinthető saját tőkének, mert az 1930. évi V., t. -c. 33. §-a szerint a pótbefizetés visszafizethető. A törvényhozó ezzel elismerte hogy a pótbefizetés a társaságnak átmeneti időre nyújtott hitel. A panasz alapos. Az 1910. évi VII. t-c. 19. §-ának (2) bekezdése szerint a kft. saját tőkéje a törzstőke. A 2000/1940. P. M. számú végrehajtási rendelet 78. §-ának (4) bekezdése szerint törzstőke alatt a társasági szerződésben meghatározott törzsbetétek összegét kell érteni. Az 1930. évi V., t. -c. 30. és 33. §-ának indokolása szerint a pótbefizetés nem azonos a törzsbetéttel, nem alkotja azt a legkisebb biztosítékot, amit a törzsbetét képvisel. A pótbefizetés legfontosabb rendeltetése a törzstőkében beállott veszteség fedezése. Ha erre már szükség nincs, akkor a pótbefizetés visszafizethető a legnak. Ellenben a törzstőke — a törvény 31. §-a szerint — a társaság fennállásáig nem követelhető és vissza nem fizethető. Továbbá az indokolás szerint a pótbefizetés a társaságnak nyújtott minősített kölcsön, amelyet csak akkor köteles szolgáltatni a törzstag, ha őt arra taggyűlés határozata kötelezi. A pótbefizetés rendelttéséből következik, hogy az rendszerint nem haladhatja túl a törzsbetét nagyságát. Végül a törvény 31. §-a szerint a mérlegben mutatkozó tiszta, nyereséget — a pólbefizelésekre való tekintet nélkül a törzsbetétek arányában kell felosztani a tagok között. A panaszos kft. létesítésére nézve 1937. február 5-én keletkezett társasági szerződés a törzstőkét 50. 000 P-ben állapította meg. Az évi mérleg szerint mutatkozó nyereség a tagok között törzsbetéteik arányában osztandó fel. Ez megfelel az 1930. évi V. t. -c. 31. §-ában foglalt rendelkezésnek. Panaszos 1939. évi zárómérlege szerint az 1938. évről áthozott veszteség 54. 962 P 73 fillér. Ez túlhaladta a törzstőkét. Az 1939. március 7-én megtartott taggyűlésről szóló jegyzőkönyv szerint a Ipari r. -t. törzstag önként vállalt és teljesített 400. 000 P pótbefizetést. Panaszos ebből 14. 6477 P 04 fillért a megnevezett törzstag 7564 darab részvényének megvásárlására fordított az 1939. évben. A bíróság mindezekből megállapította, hogy a kft. egyik törzstagja által önként teljesített 400. 000 P pótbefizetés "kölcsön jellegű szolgáltatás, amely nem minősíthető a panaszos vállalat saját tőkéjének. Minthogy az 1930. évi V. t. -c. 29. §-ában meghatározott pótbefizetés sem tekinthető saját tőkének, azért a bíróság azt, hogy a szóban levő 400. 000 P ilyen pótbefizetésnek minősíthető-e, nem vizsgálta. (m. kir. közigazgagatási bíróság 8052/1941 P. szám. ) Társulatiadó 1940: VII t. -c. 13. §. 22 pont 58. Külföldi jótékonysági célokra juttatott adományokat a mérlegszerű nyereséghez hozzá kell adni. INDOKOK: Panaszos azt sérelmezi, hogy a külföldi jótékonysági célokra juttatott 14. 030 P adományokat hozzászámították a mérlegszerű nyereséghez. Védelmi előadása szerint a törvény nem tesz megkülönböztetést, hogy az adományok milyen országbeli üzlet érdekében