Az adó, 1943 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 5. szám - Az állami pótadóról

Joggyakorlat. 89 tói elkülönítve bérbeadóit vadászati (vadlelőhetésij jogért fizetett haszonbéreket is. A helypénzszedési jogból eredő jövedelmed a K. H. ü. iménti rendelkezései nyilván mint a magánjogok körébe l tartozói gazdasági vagyonjog természeté vei bíró jogosítványból eredő jövedelmet lógják lel, azonban az 1927. évi .V. t.-c. 45. §-a értelmében az! önkormányzati testületek csak olyan köztartozásokat állapíthatnak meg és vethetnek ki. — s ezek közt a helypénzt is felsorolja — amelyek igénybevételére őket törvény, vagy " törvényei felhatalmazáson nyugvó miniszteri rendelet, vagy szabályrendelet jogosítja fel, vagy kötelezi; e jogszabály szerint tehát a helypénz köztartozás, s mint ilyen nem lehet tárgya az általános kereseti adónak, >mert beszedése adóköteles foglalkozásnak (K. H. 0. 2. §. 2. pont) nem tekinthető; a berber adás útján való hasznosítás pedig nem eshetik ugyanazon §. 6. pontja alá, mert az nyilvánvalóan magánjogok, nem pedig iközjogi jogosítványok hasznosításáról szól. A helypénzszedési jogból eredő yöyedelem általános kereseti adókötelezettsége tehát azon fordul meg. vájjon ezt a jogot a községek magánjogi ivagy közjogi jogcisáLvány' alapján gyakorolják-e. A községek részére királyi adománylevélben (rendeletben) engedélyezett vásártartási jog ezidőszerinti tényleges létezésében már nem különbözik a magánosok tulajdonában tíévő vásártartási jogtól., mert a jogfejlődés folyamán a községek és városok kir. adomán3'levelen alapuló vásártartási jogából folyó helypénzszedési jog közjogi jellegű jogosítvány lett. amennyiben a vásártartási jog engedélyezése tárgyában ezidőszerint rendelkező 1892. évi 15.899. K. M. sz .rendelet 'értelmében, vásártartási engedélyt csak községek és városok kaphatnak, az, hogy a helypénzt a (községek önkezelésben szedik-e be, vagy pedig — a kereskedelmi miniszter hallgatólagos, esetleg kifejezett engedélye mellett — bérbeadás útján hasznosítják, közömbös körülmény, mert az adókötelezettség nyilvánvalóan nem >a hasznosítás módján, hanem a helypénzszedési jog természetén fordul meg. A kincstári előadó panasza tehát nem alapos, miért is a helypénzszedési jog után kivetett, de másodfokon törölt általános kereseti adót újra előiratni nem lehetett (M. kir. közigazgatási bíróság 10.171/ 1938. P. szám). 38. Jövedelem és vagyonadó. A tőkésítés útján kiegyenlített kamatokat a jövedelemadó alapból könyvvezetés hiányában is le lehet vonni, ha az adóköteles adós igazolja hilelérdemlő módon, hogy a jóváírt összegek elsősorban P a felszámított kamatok törlesztésére fordíttattak. INDOKOK: A m kir. Közigazgatási Bíróság 312. jogegységi (megállapodása szerint azl a kamatösszeget, amelyet az adós nem a hitelező kezéhezí tényleg történő fizetés útján, hanem a kamatoknak & tartozáshoz való hozzászámításla útján egyenlíti ki, a jövedelemadó alapjából csak akkor lehet levonni, ha az adózó fél igazolja azt, hogy a kamatok tőkésítését úgv az adós. mint a hitelező a könyvben elszámolta. Ezek szerinl a tőkésítés útján kiegyenlített kamatok figyelembevételének előfeltétele hooy úgy a hitelező, mint az >adós szabályszerű könyveket vezessen °és azokban a tőkésítés elszámolása kölcsönösen megtörténjék. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy az adós abban az esetben, ha könyveket nem vezet és könyvvezetés ihiánvában a tőkésítést el nem számolhatja, a tőkésített kamatokat a jövedelemadónál tehertételként soha sem érvényesítheti. Általános elv tUgyan is hogy a teljesített fizetést, — ellenkező drikötés hiányában elsősorban is a kamatra kell elszámolni. A tszóban forgó esetben is