Az adó, 1942 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 3. szám - A kivetési körrendeletről

Joggyakorlat. 53 a zárlati kezelés alatt álló házbirtok jövedelmének a kiszmáításánál nem alkalmazható, ad I. A vagyonadót illetően: ad L Panaszos már fellebbezésében állította, hogy a házbirtok értékének a kiszámítása tévesen, a vonatkozó M. E. rendelet megfelelő „§*ában foglaltak figyelmen kivül hagyásával történt Ennek ellenére ebben a kérdésben az adóíelszólamlási bizottság nem határozott és — figyelmen kivül hagyva a K. K. E Ö. 108. §. (8) bekezdésében foglaltakat — egyáltalában nem indokolta meg. hagy miért tartja helyesnek az I. fokon kiszámított házértéket. Ezért" módot kell adni az adóíelszólamlási bizottságnak arra, hogy az iratok mellől hiányzó »Fő: összeirási jegyzék beszerzése után — amelynek hiányában a panaszos e pontja e helyütt érdemben elbírálható ráfm volt. — újból számítsa ki a házbirtok értékét és a Tdszámítás módját részletesen közölje a panaszossal — Szükségesnek tartja a bíróság e helyütt még megállapítani, hogy a szóbanforgo kérdésben nem a panaszos által hivatkozott 1500 1938. P. M. számú rendelet határozmányai, hanem az 1939. évi jövedelemadó kivetése kivetése tárgyában megjelent 1939. évi 30.000 P. M. számú rendeletnek az egyébként az 1500_ 1938. P. M. sz rendelet (:a beruházási hozzájárulás végrehajtási utasítása:) megfelelő tárgyú 7. szakaszával értelemszerüleg teljesen azonos rendelkezése irányadó, ad 2. Ezt a panaszpontot sem lehetett érdemben elbírálni." mert a II. fokú határozatból nem tűnik ki, hogy az adóíelszólamlási bizottság mllven további tartozási összeseket vont le az I. fokon már levontakon kivül. illetve hogyan számította ki e további levonásoknak a dollárkamat tartozásokra eső részét. A zárlati jövedelemből ellátási díj címén fizetett 1790..— P huszszoros összegének a vagyonadóalapból való levonását a panaszos jogalap nélkül kéri. A J. V. H. Ö. jogszabályainak alkalmazása szempontjából nem tehető ugyan különbség aszerint, hogy az adóalany az 1. §. pontjai közül melyik rendelkezése alá esik. Ezért a J. V. H. Ő 34. §-ának (3) b«?i kezdésében foglalt ama rendelkezését, hogy az adóköteles által az adóévet megelőző évben fizetett járadék egy évi összegének husr szorosát az adóköteles vagyonrészek összértékéből teherként le kell vonni, akkor is alkalmazni kell. ha az adóköteles nem az 1. §. 1—4. p. alá eső természetes személy, hanem az 5—6. p. alá tartozó jogi személy (: osztatlan vagyonközösségé. A zárlat alatt álló vagyontömeg jövedelméből azonban a zárgondnok által fizetett ellátási díj hússzoros összegét a 'tömeg vagyonadó alapjából mégsem lehet levonni. A zárlaii bíróság engedélye alapján a zárlati jövedelemből a végrehajtást szenvedő részére kifizetett ellátási díj ugyanis nem a zárlaii tömeg szempontjából, sem a végrehajtást szenvedő szempontjából járadékszerüen visszatérő szolgáltatásnak- — még kevésbbé járadéknak — nem minősíthető. Az ellátási díjat a végrehajtást szenvedő nem valami különleges jogi kötelezettség alapján hanem Saját jogán kanja. Az ellátási díj ugyanis lényegileg azt jelenti, hogy a bíróság a haszonélvezeti jog ellen vezetett végrehajtást az ellátási díj összegének megfelelően korlátozza, másszóval erre az összegre nem "terjed ki a zárlat. Éppen ezért — még ha ténylegesen a zárgondnok fizeti is ki az ellátási díjat — azt nem lehet a zárlati tömeget külön jogi kötelezettség alapján terhelő járadékszerü szolgáltatásnak tekinteni, .azért nincs Vénye a panaszosnak arra. hogy az ellátásdíj huszszoros összegét a J. V. H. 0. 34. §. (3) bekezdése alapján a tömeg vagyonadóalapjából levonják, ad II. A jövedelemadót illetően: Abból á fent már megállapított elvből, hogy a zárlati tömeg, mint jövedelem- és va^gyonadéalany az adókivatés során ugyanolyan elbírálás alá esik. mint