Az adó, 1942 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 2. szám - Mit lehet az albérlő köztartozása fejében az általa bérelt bútorozott szobában lefoglalni

20 Dr. Kullman L Mit lehet albérlőnél köztartozásra lefoglalni? az albérlő lakásában, a hónapos szobában* talált ingóságokat a hát­ralékos albérlő köztartozása fejében, tekintet nélkül arra, hogy azok kinek a tulajdonát képezik, lefoglalta. Az 59. §. (1) bekezdésében foglaltak alapján ugyanis azt kell vélelmezni, hogy az albérlő laká­sában található ingóságok kivétel nélkül az ő tulajdonát képezik és e vélelemmel szemben az ellenkező bizonyítása ki van zárva. E határozatok ellen benyújtott fellebbezéseket a közigazgatási bizottság adóügyi bizottsága »a fellebbezéssel megtámadott határozat indokai alapján« elutasította és így a Közigazgatási Bíróságnak kellett végsőfokon eldönteni azt a kérdést, hogy abban az esetben, ha az albérlő köztartozásáért a főbérlő által bútorhasználattal együtt bérbe­adott lakrészben talált és a főbérlő tulajdonát képező ingóságokat lefoglalták, a K. K. H. Ö. 46. §-ának (2) bekezdésében említett végre­hajtási szenvedőnek a hátralékos albérlőt, vagy a lakás főbérlőjét kell-e tekinteni. A döntés sokaknak létkérdést jelenlett, mert, ha a bíróság a főbérlő panaszjogát nem ismeri el, a bútorozott szoba albérletbe adása — sok nehéz sorban élő egyénnek gyakran létfenn­tartási lehetősége — olyan kockázatossá válik, hogy ezt a kereseti tevékenységet csak kevesen folytathatják. A bíróság a főbérlők javára határozott és a 338. számú jogegységi megállapodásában kimondotta azt, hogy annak a kérdésnek eldöntése, vájjon a főbérlőnél vagy annak Rakásában az albérlő köztartozása miatt foganatosított zálogoiás szabályszerű volt-ic(, a K. K. H- Ö. 46. §-ának (2) bekezdése, illetőleg az 59. §. (5) bekezdéséhez fűzött Utasítás (7) bekezdése alapjáin a végrehajtási panasz keretébe tartozik, amelyet nemcsak az albérlő, hanem a főbérlő is benyújthat. A bíróság a főbérlő panaszjogát a következő indokok alapján ismerte el: Az 59. §. (1) bekezdésében le­fektetett praesumptio érteimében a törvényes vélelem csak az lehet, hogy a főbérlő lakásában található ingóságok az ő tulajdonát alkot­ják, mert az a ténykörülmény, hogy a főbérlő lakásának egy részét berendezéssel együtt albérletbe adja, főbérleti jogát egész lakására nézve nem szünteti meg. A hátralékos albérlő az 50. §' (1) bekezdé­iében említett »végrehajtás helye« szempontjából nem a saját, ha­nem a főbérlő lakásában lakik és amidőn a végrehajtó a főbérlő lakásában ennek bútorait az albérlő köztartozása miatt lefoglalja, végrehajtást szenvedőnek nem az albérlő, hanem a főbérlő, vagyis az, akinek bútorait a saját lakásában zár alá vették, minősül, mert végrehajtást szenvedő az, akinek lakásába a végrehajtó bemegy és az abban talált ingóságokat a tulajdonjog vizsgálása nélkül lefoglalja. A végrehajtást szenvedőnek a hátralékossal azonosnak kell lennie. Ellenkező esetben a zálogoiás törvényellenes volt. A jogegységi megállapodás indokolása megadta tehát a feleletet arra a kérdésre, hogy, a végrehajtó szabályszerűen jár-e el akkor, ha a hátralékos albérlő »búlorozott szobájában* található berendezési íárgyakat az 59. §. (1; bekezdése alapján lefoglalja. A válasz ugyanis

Next

/
Thumbnails
Contents