Az adó, 1942 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 4. szám - Szabálytalan adóbehajtásból származó kártérítési igények és a polgári perút

64 Dr. Pláner I.: Szabályt, adóbeh. szárm. kárt. igények és polg. perút. szonyban álló, adóvégrehajtást szenvedő és ennélfogva panaszjogosult felet kell és csakis ezt lehet érteni. Végezetül rá kell mutatnunk arra a különbségre, amely a KKHÖ. 130. §. és 131. §. szóhasználata között mutatkozik. Az előző ugyanis »magánosok«-ról, a második pedig »magánfelek «-ről beszél. Bár a KKHÖ. fogalmazása nem mindenütt preciz, mégsem lehet feltételeznünk a jogalkotóról, hogy két, közvetlenül egymás után követe kező szakaszban, ugyanazon fogalmi kört különböző terminus technikussal jelölt volna meg. Kézenfekvő az a feltevés, hogy a »magánosok« kifejezés fogalmi köre sokkal tágabb, mint amit a szűkebb >magánfelek<: alatt kíván érteni, ugyanis az előbbibe, tekintet nélkül jogállására, minden károsult magánszemély beletartozik, míg az utóbbiba csakis a fent körülírtak. Ez egyébként megfelel a 130. §. rendelkezésének is, mert hiszen az igény érvényesítési módjára a polgári perútat írja elő, s így nincs szükség arra, hogy a károsultak egyes csoportjai között különböztessen. A 131. §. viszont kivételes jogszabály, mert közigazgatási utat ír elől, s itt már szükséges volt a károsultak elképzelhető csoportjaiból azokat kiemelni, akikre e kivételes jogszabály vonjatkozik. E szűkebb csoport pedig szerintünk, a közigazgatási jogviszonyban állott magánszemélyek köre. Álláspontunk helyességét a fentiekben a KKHÖ. és a közigazgatási bírósági joggyakorlat értelmezése útján igyekeztünk alátámasztani. Vizsgáljuk meg most a kérdést a Kúria és a Hatásköri Bíróság joggyakorlatának tükrében. Azok ugyanis, akik az adóvégrehajtásból szárma/ó kárigény érvényesítési módjának kizárólagosan a közigazgatási utat tartják: arra szoktak hivatkozni, hogy a Kúria a vonatkozó perekben a KKHÖ. 131. §-ára való hivatkozással a Pp. 180. §. 1. pontjában írt pergátló körülményt észlelt. Szükséges tehát, hogy ezen, többnyire a döntvénytárakba is felvett, ítéleteket tüzetesebben megvizsgáljuk. 1. A P. VI. 784/1932. sz. kúriai íétlet tényállása szerint a felperes egy kereskedő, mint adóvégrehajtást szenvedő volt, akinél a foglalás jogelődjének tartozása miatt következett be, holott halasztó hatályú végrehajtási panasszal élt. A kártérítés jogcíme tehát az volt, hogy halasztó hatályú jogorvoslat fennforgása ellenére az árverés megtartatott. A Kúria a KKHÖ. 131. §-át alkalmazandónak tartotta. Ily tényállás mellett azonban a KKHÖ. 131. §-ára való hivatkozás item dönti meg az általunk elfoglalt jogi álláspontot, mert ezen perben a felperes közigazgaátsi jogviszonyban állott, mint végrehajtást szénVédett, az adóhatóságokkal és így az ítéletbeli esetben a felperes jogi pozíciója, megfelel a »magánfél« fogalma azon éretlmezésének, amit fentebb kifejtettünk. 2. Hasonlóan haátrozott a Kúria a P. VI. 7181/1929. sz. határozatiában is. Ez esetben is azonban, a tényállási részből kitűnőleg, a felperes ugyancsak az adóvégrehajtást szenvedő volt, aki kártérítési jog-