Az adó, 1941 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 4. szám - A jövedelemadó egyes rendelkezéseit módosító ujabb jogszabályok [1. r.]

Dr. Csulak E.: A jöv.-adó rendelk. mód. új jogszabályok. 59 értékelésénél az utoljára fizetett beszerzési árat, illetőleg a közönséges forgalmi értéket kell számításba venni, mert a vélelem az, hogy az adózó első sorban a régi áruját vagy terményét értékesíti, tehát az év végén megmaradt készlet az év folyamán beszerzett vagy termelt javakból származik. Ebből a törvényes vélelemből azt a következtetést kell levonni, hogy az év folyamán beszerzett vagy, termelt javaknak kell tekinteni az olyan árut vagy terményt is, amelyről esetleg egyedileg bizonyítható, hogy azt a korábbi években szerezték be vagy termelték és pénzbeli értéknek az utolsó beszerzési vagy forgalmi árat kell számításba venni az olyan árunál vagy terménynél is, amelyről esetleg egyedileg bizonyítható, hogy a korábbi években a beszerzési ára vagy forgalmi értéke más összeget tett ki. Ugyancsak a §-nak (10) bekezdése azt is kimondja, hogy a nyersbevételt az egyes alkotórészei szerint csak az olyan adózóknál kell kiinduló pontul venni, akiknek rendes és a kereskedelmi szokásoknak megfelelő üzleti könyveik vannak; más adózóknál mind a nyersbevételt, mind az azt terhelő kiadásokat becslés útján kell megállapítani. A rendelet 5. §-a az erdőgazdaságból származó tiszta jövedelem kiszámítására nézve az 1940:XXII. t.-c. 32. §-ában megállapított új szabályokat magyarázza. A felhívott törvényhely (1) bekezdése szerint ugyanis az erdőgazdasági üzem tiszta jövedelmét az adóévben lezárt termelési időszakban kilermelt fatömeg, vagy lábon eladott faállomány tőértékének és a gyakorolt mellékhasználatok tiszta jövedelmének együttes összege alkotja. A törvény szerint tőérték alatt azt az összeget kell érteni, amely az erdőgazdasági üzem nyersbevételéből az azt terhelő kiadások levonása után fennmarad. A rendelet 5. §-ának (2) bekezdése elsősorban a tőérték fogalmát tisztázza közelebbről és kijelentése szerint a tőérték adójogi fogalom, amely nem tévesztendő össze a gazdasági életben elterjedt tőérték fogalmával, mert a gazdaság* élet közönségesen tőérték alatt a lábon eladott, tehát nem önkezelésben kitermelt faállomány egy, köbméterének eladási árát érti. Ha tehát az adóhatóságoknak a tőérték kiszámítása szempontjából az erdőhatóságok szakvéleményére van szükségük, illetőleg az ahhoz szükséges adatok közlését kérik, meg kell pontosan jelölniök a törvényben foglalt adójogi fogalomnak azt a részét, amellyel kapcsolatban az erdőhatóságok szakvéleményét kérik. A rendelet 5. §-ának (3) bekezdése szerint az erdőgazdasági üzem tiszta jövedelme, vagyis az adójogi értelemben vett tőérték más és más tényezők egybevetéséből alakul, aszerint, hogy a birtokos a főhasználat során a vágható erdőrész faállományát saját maga termeli-e ki, vagy pedig magát a faállományt adja el lábon, amely esetben a kitermelés költségei már a faállomány vevőjét terhelik. Adójogi szempontból az erdőgazdasági üzem jövedelmét a) az előhasználatokból b) a fő- vagy véghasználatokból és c) a mellékhasználatokból eredő jövedelem együttesen alkotja. A rendelet 5. §-ának (4) bekezdése