Az adó, 1941 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 4. szám - A jövedelemadó egyes rendelkezéseit módosító ujabb jogszabályok [1. r.]

58 Dr. Csulak E.: A jöv.-adó rendelk. mód. új jogszabályok. hogy az a követelés, amely valamely évben kiegyenlíttelett, vagy arra részletfizetés történt, a keletkezés időpontjának évében már a nyersbevételhez hozzászámíttatott. Az ilyen korábbi időből származó követeléseket tehát a bevallási íven külön kell megjelölni. A nyersbevételhez kell számítani harmadsorban az áruval vagy munka teljesítménnyel történt fizetést is, éspedig abban az esetben is, ha az áruval vagy munkateljesítménnyel történt fizetés munkateljesítmény ellenértéke fejében történt. Ebből a szempontból áruval való kiegyenlítésnek számít a raktár- vagy árujegy átruházásával tőrént kiegyenlítés is; ha az áru kölcsönnel volt terhelve és így az átruházott árujegy birtokosa az áru kiváltásakor a kölcsönt is kénytelen volt kiegyenlíteni, a nyersbevételhez az áru forgalmi értékének a kölcsön levonása után fennmaradt részét kell számítani, a forgalmi érték többi részét — mint új az áru beszerzésére fordított költséget, — a kiadások között kell elkönyvelni, a kiváltolt árut pedig teljes értékben kell az adózó készletei vagy egyéb javai között akliválni. Az áruval és munkateljesítménnyel törlént fizetéssel egy tekintet alá esik ingatlannak vagy az adózó gazdaságához, illetőleg üzletéhez nem számílhaló más vagyontárgyaknak átengedésével törlént kiegyenlítés is. Az ilyen átengedett vagyon tárgyakat az átengedés időpontjában megvolt közönséges forgalmi értékükkel kell számításba venni. Ebből a szempontból a nyersbevételhez kell számítani minden olyan vagyoni gazdagodást is, amely az adózó jövedelemforrásával kapcsolatban állott elő. A nyersbevételhez kell számítani végül az év végéig nem értékesített vagy fel nem használt javak pénzbeli értékét is. Ennek az a magyarázata, hogy az ilyen javak beszerzésével, termelésével vagy előállításával járó összes kiadásokat — mint üzleti kiadásokat — teljes összegében joga van, levonásba hozni és hogyha az el nem adott javak vagy termények beszerzési vagy előállítási értékükben a nyersbevételhez hozzá nem adatnának, a nyersbevételt olyan kiadások is terhelnék, amelyek nem az eladott javak vagy termények beszerzésével, illetőleg előállításával, hanem a raktáron maradt készlelek beszerzésével vagy előállításával vannak összefüggésben. Természetesen, az ilyen el nem adott javak vagy termények pénzbeli értékét a következő évben a kiadások között — mint nyitóleltárt — fel kell venni abból a célból, hogy ha az áru vagy termény a következő évben adatnék el, adó alá csak az eladási ár és a leltári érték közötti különbözet kerüljön, amely összeg tehát még ezideig adóztatva nem volt. A gyakorlatban ezt úgy kell alkalmazni, hogy az adóévet megelőző év folyamán beszerzett áruk vagy termelt javak mennyiségéből az év végén eladatlanul megmaradt készlet pénzbeli értékét a beszerzés vagy termelés évében elért nyersbevételhez hozzá kell számítani, a következő évben pedig »az előző évről visszamaradt készlet« beszerzési, vagy termelési költsége címen ugyanezt az összeget a kiadások közé első tételként kell bevezetni. Az el nem adott javak vagy termények