Az adó, 1941 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 3. szám - Az 1941. évi adókivetési körrendelet

Rendeletek. 49 kezdése (Ut. 59. §.) a szóbanlévö vagyontárgyak értékének megállapításánál a megelőző üzleti év mérlegében kitüntetett értékkel., új beszerzéseknél pedig a beszerzési, az cv folyamán termelt anyag- és árukészletnél az eluállítási árral szemben jelentkező többletet érlékkulonbözeti tartalékként a terhek közé engedi beállítani. Ebből a rendelkezésből természetszerűleg következik, hogy az érlékkülönbözeti lartakk létesítésére csak akkor kerülhet sor, amidőn a vállalat mérlegében az árfolyam, illetőleg a forgalmi (piaci, tőzsdei) árak emelkedése folytán könyvszerű nyereség mutatkozik. Az Ut. 59. §-a (4) bekezdésének abból a rendelkezéséből, hogy. az értékpapírokkal, devizákkal és valutákkal, valamint az anyag- é* árukészlettel kapcsolatban létesített értékkülönbözeti tartalékot a forgalmi (tőzsdei, piaci) árak csökkenésével előálló könyvszerü veszteségek elszámolása szempontjából egységesnek kell tekinteni, önként következik, hogy az olyan vállalatnál, amelynek értékpapír készlete mellett anyag- és árukészlete is van, az értékkülönbözeti tartaléknak5 mindkét vagyoncsoportot fel kell ölelnie, nem lehet tehát arról szó, hogy a tartalék egyelőre csak az egyik vagyoncsoporttat kapcsolatos értékkülönbözetet tartalmazza. 4. A T. 14. és 15. §-ai (Ut. 53—62., 64—74.§.) részletesen felsorolják az adómentes leírásokat és tartalékolásokat. E szakaszokban foglaltakkal kapcsolatban a *T. 13. §-ának 10. pontja (Ut. 35. §.) kifejezetten hangsúlyozza, hogy a részletesen felsorolt leírásokon és tartalékolásokon felül minden egyéb leírt vagy tartalékolt összeget a mérlegszerű nyereséghez hozzá kell számítani, vagy a veszteségből le kell vonni. A m. kir. közigazgatási bíróság 2697/1939. P. számú ítéletének indokolásában foglalt az a megállapítás, hogy a háború idejére bekövetkezhető légi támadás ellen védő intézkedésekre terv bevett és csak a jövőben létesítendő beruházásokra adómentesen tartalékolni nem lehet, minden tekintetben megfelel az előbbhivatkozott rendelkezéseknek, mert a szóbanlevő célra adómentes tartalék létesítését a hatályát vesztett 1927. évi 400/P. M. számú hivatalos összeállítás sem engedte meg, s eíJt a T. sem teszi lehetővé. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban előterjesztett azt a kérelmet, hogy a légi támadás ellen védő intézkedésre fordított beruházás jellegű kiadások ne minősíttessenek vagyont gyarapító létesítésnek, nem találtam teljesíthetőnek, mert minden olyan beruházás, amely az üzem biztonságát, a termelés menetének zavartalanságát, a vállalatban dolgozó személyek életének biztonságát szolgálja, feltétlenül növeli a vállalat vagyonának értékét. 5. A T. 22. §-a. (1) bekezdésének 1. pontja (Ut. 93. §.) határozott és világos rendelkezést tartalmaz a kereskedelmi és ipari vállalatok legkisebb társulati adójának mikénti megállapítására. Tekintettel arra, hogy az 1875:XXXVII. Ve. 384-392. §-aiban szabályozott szállítmányozási ügyletekkel iparszerűen foglalkozó vállalatot feltetlenül kereskedelmi vállalatnak kell tekinteni, nem kétséges, hogy az íiy vállalat legkisebb társulati adóját is a hivatkozott §. rendelkezései szerint kell megállapítani. 6 \ T 18 §-a (1) bekezdésének 1. pontja (Ut. //. §.) szerint a korlátolt felelősségű társaság1 ügyvezetőjének az ebben a minőségben Mrmelv elnevezés i'latt juttatott javadalmazását a tantiemadó alapinak megállapításánál kell számításba venni. Ennek a rendelkezésiek aláDián tantiemadó alá esik a korlátolt felelősségű társaság tagiénak ügyvezetői minőségben élvezett javadalmazása is, az ilyen címen tiSetett összeget nem fzabad tehát a T. 13. §-ának 15. pontja (Ut. 40. %.) alapján" a mérlegszerű nyereséghez hozzászámítani.